Barátommal sétálunk a Sziklatemplom felé. Megkérdi: Folytatódik….
MIT-Kereső
Jegyzetek
Megaszondások
Vezérlőpult
Barátommal sétálunk a Sziklatemplom felé. Megkérdi: Folytatódik….
“(…)Fel-alá járkált a lakásban, és az jutott eszébe, hogy takarít, hogy kitakarít innen minden hajszálat, ami a férfihoz tartozott, ahhoz az árulóhoz, aki képes volt őt így megvezetni. Kinyitotta a mosogató alatti kredencet, és meglátott egy kardot. Ő vette ajándékba, Sándornak. Elhatározta, hogy visszaviszi.(…)“
(…)A kereskedelem első szabálya az, hogyha kezünkbe került a vásárló pénze, azt már soha ne adjuk neki vissza. Hogy mit visz el ezért a pénzért, és főleg hogy milyen körülmények között, az már abszolúte részletkérdés. Ezen a kis záradékon alapult Tibor egész életfilozófiája.(…)
Van az úgy, hogy az embernek egyszer csak nincs valamije. Ilyenkor sok megoldási lehetőség akad: elmegy, és vesz; készít magának; keres és (reméli hogy) talál; imádkozik érte. Na, én az elsőt választottam. Elindultam tojásért, hajnali fél egykor. Folytatódik….
Pittának
127.0.0.1 vagy nekem,
te vagy a szívem default page-e,
egy accepted pop-up vagy nekem
minden egyes lekérésre.
Fiatal férfi ül az asztalnál. Előtte laptop, kereső és fordítóoldalak, illetve a Wikipédia több nyitott szócikke. (A háttérben egy József Attila vers is meg van nyitva, afféle tiltott örömként…) A kezében tudományos cikk, a téma egész érdekes, és számára új, ilyenkor az interneten néz utána az eleddig ismeretlen szavaknak. Az ablak előtt gyerekek fociznak. Biztosan egy közeli középiskola bérli a pályát. Kicsit távolabb lányok nyújtanak, készülődnek valamire. A férfi néha megkavarja a teáját, és együttérzőn tekint ki az idősödő takarítónőre, aki hajlongva gyűjti a behordott falevéldarabokat a padlószőnyegből. Most komolyan, miért nincs neki egy porszívója? Kortyol a teából, lapoz a cikkben. Civilizált ember.