Megnéztem a Rambo-t. Az első részt. Már vagy 15 éve láttam utoljára, apró pici gyerekként. Úgy emlékeztem rá, mit egy filmre, amiben egy szuperkemény valaki (legyen a neve Rambo) kinyír egy csomó nem szuperkemény valakit, és erre az erkölcsi alapja az, hogy Ő RAMBO!
Attila, mondd, miben vagy te más?
Miért szól néked ezernyi áldomás?
Miért választ téged magának egy nemzet,
hisz az is elhagyott, aki téged nemzett.
Készítek egy olcsó, finom ebédet – gondoltam –, volt is négy tojásom, meg egy serpenyőm. Épp ott tartok, hogy felveszem az asztalról az egyik tojást, hozzá akarom ütni a serpenyő széléhez, lendítek, hallom: „Reccs!”
Tojásrepedés hangja volt, de még nem is ütöttem oda a tojást! Nézem… semmi baja! Oké. Lendítek, hallom: „Reccs!”
Ijj, a nem jóját! Mi van itt? Fülemhez emelem a tojást, megrázom, hallom: „Reccs!” Csak azért nem hűlt el bennem a vér, mert közben megéreztem a földön szétreccsenő tojás freccsenő nedveit a bokámon.
Ájprizentjú: ebéd egy tojásból!
u.i.: Ezek után igényt tartok Chaplin tetszőleges tudományos eredményére!
Kifacsarva értem haza,
éjfél múlt, köhögök,
nem szól hozzám senki szava,
szóval az én szám sem nyöszörög.(…)
“(…)– Látom, vadászni jöttél.
– Hogy? – Tímea arcáról eltűnt a mosoly.
– Vörös csizma, vörös harisnya, vörös koktélruha, vörös kabátka, és fogadni mernék, hogy ez a puha kesztyű a könyököd fölé ér. Úgy süt rólad a vad szexualitás, mint etiópról az éhség.(…)“
Megoldás lejjebb: Folytatódik….
Barátommal sétálunk a Sziklatemplom felé. Megkérdi: Folytatódik….
“(…)Fel-alá járkált a lakásban, és az jutott eszébe, hogy takarít, hogy kitakarít innen minden hajszálat, ami a férfihoz tartozott, ahhoz az árulóhoz, aki képes volt őt így megvezetni. Kinyitotta a mosogató alatti kredencet, és meglátott egy kardot. Ő vette ajándékba, Sándornak. Elhatározta, hogy visszaviszi.(…)“
(…)A kereskedelem első szabálya az, hogyha kezünkbe került a vásárló pénze, azt már soha ne adjuk neki vissza. Hogy mit visz el ezért a pénzért, és főleg hogy milyen körülmények között, az már abszolúte részletkérdés. Ezen a kis záradékon alapult Tibor egész életfilozófiája.(…)
