Tornyának hűs rejtekén ül,
S bólint a vén varázsló,
Poharában keser tea hűl,
Kandallójában a tűz parázsló.
Nem lobog már élet,
Ameddig csak látni,
Csakis alvó képek,
Könnyű hazavágyni.
A vén varázsló
Tornyának hűs rejtekén ül,
S bólint a vén varázsló,
Poharában keser tea hűl,
Kandallójában a tűz parázsló.
Nem lobog már élet,
Ameddig csak látni,
Csakis alvó képek,
Könnyű hazavágyni.
Vas marka enyhül,
Látcsövét ereszti,
Ajka meg-megrezdül:
Hogy szóljon szeretni.
Ha tudna, mormolna még
Gyönge imákat,
De csalja álombeli nép,
Női imádat.
Hagyja hogy haza
Szaladjon a lelke,
Ne legyen már soha,
Semmilyen keresztje.
Párnájául húz
Magához egy könyvet,
Boldogságról súg,
Elmorzsol egy könnyet.
Hívta béke, remény,
Nyugvásról, kiútról,
Szép szőke szirén
Szava szól a Szíriuszról.
Elaludt, elrepült,
Elszabadult innen,
Azt hiszem, hogy sikerült,
Csak a szépben hinnem.
Nincs kapcsolódó poszt.
