Óda a koffeinhez

Ó te kedves, utánozhatatlan, drága,
alkaloidák édes lánya,
C8H10N4O2…
már képleted is oly gerjesztő!

Óda a koffeinhez

Ó te kedves, utánozhatatlan, drága,
alkaloidák édes lánya,
C8H10N4O2
már képleted is oly gerjesztő!

Te adsz nekem lelket reggel,
Téged hív a Nap, ha felkel,
Veled indul el az élet,
ha pillám nyílik, Téged kérlek.

Ha lány kegyétől szervem fáradt,
ha alkohol küld kínzó lázat,
ha munkám mellől álom csábít,
hogy Te ott legyél, csak az számít!

Te, etiópok ajándéka,
aromák közt bujdokolva
bejártad a fél világot,
imád téged mind, ki látott!

Gyilkolsz, mint a nagy szerelmek,
nem hagysz, hogyha ágyba viszlek,
meg tartasz Te, csak magadnak,
a taurin már mit sem adhat…

Gyere! Gyere kérlek!
Szeress úgy, mint én Téged!
Társulj velem, ne gyilkolj meg!
Áldomás vagy, nektár, méreg…

This entry was posted in Irodalom, Vers and tagged . Bookmark the permalink.