A KCSSK pornóban

Elgondolkodtam a tegnap esti posztomon.

Eszembe jutott, hogy végignézzem a KCSSK azon helyeit, ahol sok időt töltöttem, laktam, vagy csak nagyon szerettem volna bejutni. (Jelen kívánság is a témához kapcsolódik, ha mindenképpen beakartam valahova jutni az egyenszobákból, akkor az nem a berendezés állapotának megtekintése, hanem a honos kislány meghódítása miatt jutott eszembe.)

Nem linkelem be az eredményt, mert van pár megjegyzésem, ami szobaszámmal együtt (kikövetkeztethető, mint láttuk) nem biztos, hogy közlendő információnak minősül. Mindenesetre azt hamar megállapítottam, hogy van ebben az egészben valami életszerű. (Következő szobám pedig pont olyan lesz, mint a címhez tartozó film.)

Huzamosabb idejű állandó lakhelyeim nem nagy számok. Átmeneti szállásaim, és mindaz, ahol csak ideig-óráig vendégeskedtem egész jók. De a leginkább azok voltak lenyűgözőek, amikhez sosem volt szerencsém.

Nos, remélem, feleséggel majd nem így lesz, de mindenesetre megfogott ez valamit az én valóságomból, és ezért jutott eszembe mindezt közölni. Arról nem is beszélve, hogy felvetett az egész egy ötletet:

Az elsősöknek mindig gond, hogy eldöntsék, hogy melyik szobába kérjék magukat. Próbáljuk őket aszerint informálni, hogy van keletioldal (koránkelőknek),  nyugatioldal (melegtűrőknek), magaslati szállás (edzetteknek és magas fényszükségletűeknek), földszinti lakosztályok (többnyire gombáknak). Persze a gólya olyan madár, aki ezt nem tudja magáról eldönteni (a lányok még csak-csak), és később megy a sopánkodás.

Ez legalább a fiúknak ad valami támpontot, hogyha azt nem is tudja eldönteni, hogy ő korán kel-e (mondjuk ez a szobatársak függvényében relatív tulajdonság), de azt el tudja dönteni, hogy abba a szobába kéri-e magát, amiben a szőke-szopós lány van, vagy abba, amelyikben a seggből-szájba akciók vannak.

Ettől még persze nem fogja jobban érezni magát a hideg, sötét lyukban, amibe csak azért került, mert szerit a mellereélvezéses  pornót, de legalább nekünk nem írogat leveleket, hogy mit tudunk elmondani a szobákról…

Béke! Béke! Béke!

This entry was posted in Könnyed and tagged . Bookmark the permalink.