Nem talállak

Nem talállak, reszketek…
Időnként az ajkam megremeg,
Szemem könnyekkel telik,
Álmomban kutatlak reggelig.

Fáj nekem, oly messze vagy,
Két kontinens, egy óceán,
Még napunk is szétszakadt,
Mint tolvaj kezén az óralánc.

Eltéptek tőlem rút kilóméterek,
Időzónák átka sújt reánk,
De szívemmel markollak tégedet,
Nem engedhet el e lánc.

Szívemmel össze vagy te kötve,
Erősebb ez, mint két kezem,
Nem hiszed, de orcádra is emlékezem,
Hisz szívembe égett már örökre.

This entry was posted in Irodalom, Vers. Bookmark the permalink.