Szeretném ajánlani [url=http://sholepictures.extra.hu/index.php]ezt[/url] a honlapot, ami pár elmebeteg fiatal agyszülemény, s egyszerre kritikát is írnék egyik kis filmjükről, a [url=http://sholepictures.extra.hu/index.php?download=Pihent%20Szar.avi]Pihent Szarról[/url].
A film előzetese nagyon megfogott: [i]”Két barát nagybátjuk kellemes vidéki kérójában tölti jól megérdemelt (???) nyári vakációját. Nyugalmuknak azonban hamarosan vége szakad, ugyanis a semmiből egy zombi özönli el a házat. Természetesen ezt a két jóbarát sem nézi tétlenül…”[/i] Különösen a “hirtelen [b]egy[/b] zombi [b]özönli[/b] el” rész fogott meg, gondoltam ne számítsak semmi jóra!
[imgr]http://sholepictures.extra.hu/Pics/Films/psztheme.jpg[/imgr]Igazam lett. A fiúk elvetemültek, és nagyon szépen képviselnek egy mély, intellektuális humort. Legalábbis, én úgy éltem meg, hogy igazán egyik poén sem késztetett hatalmas, székről leborulós röhögésre, de helyenként jót mosolyogtam.
A rendezés néha-néha kifejezetten jó. Egyes jelenetekben, amikor a zombi feltűnnek, és felharsan a rémisztő zene, meg lehet lepődni. De sajnos a kamera kezelője sokszor nem vette figyelembe a fényviszonyokat. A történet közbe bevágott reklámok inkább rontják, mint emelik a színvonalat, véleményem szerint, ez a rendező bűne. (A tudatalatti Heineken reklám a spájzos jelenetnél viszont nagyon ügyes…)
Miért ajánlom akkor mégis ezt a filmet? Mert az első tizenkét perc szerintem szórakoztató. Meg kell jegyeznem, természetesen kétféleképpen lehet szemlélni (pont mint Rejtő Jenőt) ezt az egészet, mint egy kalandfilmet, illetve mint egy paródiát. Meggyőződésem – ismerve az egyik szereplőt – hogy ezt viccnek szánták. Annak jó (kalandfilmnek kezdetleges). Meg van benne minden, ami kell! A zombik rengetegen van, szinte kifogyhatatlan, a főhősök izomagyúak, nem kérdeznek, csak lőnek, van sok fegyver, van óriás puska, hatalmas harci jelenet (a csúcspont).
[imgl]./pic/celoz.jpg[/imgl]A “végső” összecsapás előtt, amikor végigmegy a kamera a főhősökön, az egy kiválóan megrendezett jelenet, csak a zene nem a legjobb választás hozzá. Akkor, ott látszik a srácokon a feszültség, hogy tényleg félnek attól, ahogy “sebesen, megállíthatatlanul, elkerülhetetlenül” menetelnek feléjük a zombi. Maga a csata is jó. Különösen érdekes érzés nézni, ahogy az egyik főszereplő, mint egy kiboruló rocksztár a színpadon, őrjöng a fegyverével. A megoldás érdekes: a naptól tűnnek el a zombi. De hát ők nem vámpír, hanem ZOMBI! Ezt nem igazán értem…
Amint legyőzetnek a zombi, mindenki ugorjon a huszonkettedik perchez, mert akkor “jönnek a betűk”, és azt illik megnézni. A köztes részeken is van persze mosolyogni való, például Dzseremáj segítsége, vagy ahogy a lakásba otthonosan berendezkednek a zombi; de mintha már kezdtek volna kifogyni az ötletekből a srácok. Az önkényuralmi jelvények belekavarása a történésekbe szerintem kifejezetten rossz gondolat.
Amikor következtek a bakik, igazán meglepődtem. Azt hittem, minden jelenet szándékosan csak egyszer felvett, el nem próbált, rögtönzött, szöveg és forgatókönyv nélkül készített alkotás (gondolok itt az időnkénti elmosolyodásokra, a tükörben bennfelejtett operatőrre stb.) és annak kifejezetten remek! De így egy kicsit esett a szememben… Talán egy nappal kellett volna több időt fordítani rá, hogy ne legyen így…
Summázva, minden negatívum ellenére, szerintem a pozitívum van többségben, és merem ajánlani mindenkinek így, péntek délutánra, mintegy a heti meló feszültségeinek levezetéseként. (Ez egy szörnyen összerakott mondat. Nem ártott volna bele pár pont a vesszők helyére.) Jó szórakozást!
Leave a Reply