Közép

[center]
Úgy fáj, hogy Közép az Élet!
Úgy hiányoznak a messzi kilengések!
Hol marad az örök jó, a feddhetetlen,
vagy aki ölni tud csak, s a menthetetlen
világvégi, elborult helyzet,
meg a Hős, akit az élet edzett?

Úgy hiányoznak a kilengések,
úgy fáj, hogy közép az élet…
Miért nincs valaki, aki őszintén a rossz,
aki jót nem tesz, aki éjjel oroz,
akinek a vére méreg.
aki akkor se szán, hogyha kéred,
akit gyűlölni erény és nem szégyen,
aki rútnak festett minden festményen?

Miért nincsenek hitek és remények?!
csak egymást követő, ésszerű lépések
töltik ki a teret,
uralva, amit csak lehet,
és úgy tűznek zászlót,
hogy még egy pár szót
se szólnak,
és a jellemek meghajolnak…

és nincs se művészet, se szabadság,
mert a világot, mint szorgos kicsi hangyák,
rendezett gúlákba rakják
az ésszerű, gyönge életképek,
hogy ne legyenek vad kilengések….

De olyan jó, mikor közép az élet,
mikor az ölelések csakis ölelések,
mikor nincsenek szavak és elképzelések,
mikor bőrfelületek puhán egymáshoz érnek,
és ha valakik valamit mégis szavakba szednek,
már a szeretlek sem jelenti azt, hogy szeretlek,
mert nincs se tér, se idő, se érzelem,
csak középszerű könnyű értelem!
Amikor nincsenek bátor kilengések,
minden kép más, ha máshogyan nézed,
és nem tudod, hogy őt most szeretni,
vagy gyűlölni kell… Akkor elkezdesz nevetni,
mert rájössz, hogy végre szabad vagy,
hogy Világot választhatsz magadnak,
mert a Líra és a Próza is halott,
és a színpadon most Te lépsz fel legott,
hol eddig egydimenziós, lineáris hősök,
és szívtelen gonoszok mondtak sorra csődöt.

Gyere. Most elmondhatod.
Most jön az első mondatod.
(Legyen benne egy sóhajnyi szép szó…)
Ne töprengj, fülelj, most jön a végszó!

[img h=384 w=512]http://www.mauionstage.com/Iao%20Theater%20stage%20full%20view.jpg[/img]

[/center]