Párbeszédeim a közelmúltból

— Ma tanultam valamit a nőkről. — én.
— Mit? — egy barátom.
— Hogy semmi baj nincs velük. Egyszerűen csak én vagyok balfasz — én.
— Én évek óta mondogatom neked, és te csak most jössz rá? — egy barátom?

— Ez a busz a Kosztolányira megy? — kérdezi a mellém ülő néni a buszon.
— Ez a Kosztolányi. — én.
— Ó… De jön még vissza, ugye? — néni.
— Biztosan… — én.
— Maga úgy hasonlít az unokámra. Ő is ilyen idős most. Csak lány.
— ???? — én.

— Tudsz adni egy cigit? — részeg srác a pultnál.
— Nincs, sajnálom. — én.
— És tüzed van? — részeg srác.
— Miért, van cigid? — én.
— Kérsz? — felém nyújtja a félig levő dobozt.

— Mit adhatok? — én, a pultban.
— F.-t. — részeg fiatal, aki kirendelte az egyik főbüfést.
— Sajnálom, nekünk is csak ez az egy van, nem eladó. — én.
— Azért csak küld ide! — részeg fiatal.

— Nem láttad A.-t? — én.
— A DB-s helyiségben van. — P. (azt hiszem)
— Dolgozik? — én.
— Nem, keresd fel nyugodtan. — (azt hiszem) P.
— Min dolgozik? — én

— Ezt így elfogadod? — egy barátom.
— Hááááát… — én.
— És most? — a barátom, aki közben nem csinált semmit.
— Most már igen. — én.

— Hé, ez nem projekt munka! — én, a ZH-n.
— Hé! — én, míg elrántom az egyik hallgatót a másiktól.
— Helló. — mondja a gyakvez, akit elrántottam.

— Tudnál segíteni? — egy hallgató.
— Én nem értek az Adához. — én.
— Ez miért nem fordul? — a hallgató.
— Nem tudom. Én csak véletlenül vagyok itt. — én.
— De ha ezt itt átírom… — fél óra magyarázat a hallgatótól.
— Azt próbáltad, hogy törlöd ezeket a sorokat? — én.
— De hát pont ez a feladat!!! — a hallgató.
— Én csak tippelek. Én Java gyakvez vagyok. — én.

— Mit adhatok. — a reggelibüfés srác.
— Egy tejeskávét hosszúkávéból. — én.
— Mit kérsz bele. — a reggelibüfés srác.
— Kolbászos-hagymás tojást. — én.

— Mindennel elégedett vagy? — az egyik reggelibüfés lány.
— Persze… Majdnem. — én.
— Mi nem tetszik? — a reggelibüfés lány.
— Hogy nyolc-harminc van. — én.

— Igen? — veszem fel hajnali 2:53-kor a telefont.
— Halló? — részeg ismerős a vonal túlsó végén.
— Mondjad. — én.
— Mit? — részeg ismerős.
— Hogy miért hívtál! — én
— Mert hívtál. — részeg ismerős.
— Mikor? — én.
— Még most is beszélünk. — részeg ismerős.
— Igen, mert hívtál. — én.
— Hova? — kérdezte a részeg ismerősöm, én meg letettem.

— Láttad a LOL-os cikket? — ismerősöm.
— Nem. — én.
— Igaz az, hogy te írtad? — ismerős.
— Nem. — én.
— Honnan tudod, nem is láttad! — ismerős.
— ???? — én.

— Kérsz egy kis vizet? — ismerősöm.
— Igen. — én.
— Hülye vagy?! BN-en?! — ismerősöm.

— Hogy pörgeti-forgatja Zs. azt a csajt! — én.
— De hát, Zs. egyedül táncol?! — egy barátom.
— Hát ez az! — én.

— Szerinted ez egy jó csaj? — ismerősöm részeg ismerőse.
— Igen. — én.
— És meg fogod b@szn1? — ismerősöm részeg ismerőse.
— Nem. — én.
— Miért nem? — ismerősöm részeg ismerőse.
— Mert az a srác b@ssz@ — mutatok egy barátomra.
— Kemény arcnak tűnik. Még monoklija is van! — ismerősöm részeg ismerőse.

— Balu, nem láttad J.-t? — egy ittas barátom.
— Nem. — én.
— Merre? — az ittas barátom.

— Hulla fáradt vagyok. — én.
— Dugtál? — egy barátom.
— Nem, beadandót írtam. — én.
— Időpazarlás. — egy barátom

— Figyelsz arra, hogy mit mondok? — a rendező, kora reggel.
— Igen. — én.
— Akkor mondd el, mint mondtam utoljára. — a rendező.
— … Nem tudom. — én.
— Az baj, mert én se. — a rendező.

— Ez rajtad tényleg egy D.-os hirdetmény? — ismerősöm.
— Igen. — én.
— Szánalmas vagy. — ismerősöm.
— Köszönöm. — én.
— Nem szívességből mondtam. — ismerősöm.
— ???? — én.

— Van kedved táncolni? — kérdi tőlem egy fiú.
— Veled?! — kérdezem én.
— Dehogy is! Mi van, te buzi vagy?! — háborodik fel a fiú.

— Mostanában nem bírok elaludni. Csak forgolódom pirkadatig minden éjjel. — én.
— Bánt valami? — egy barátom.
— Igen, hogy mostanában nem bírok elaludni… — én.

— Halló? — én.
— Helló! Megkaptuk az ösztöndíjat! — egy barátom.
— Igen. — én.
— Megyünk Angliába! — a barátom.
— Igen. — én.
— Egy évre! — a barátom.
— Igen. — én.
— Mind megkaptuk. — a barátom.
— Tudom. — én.
— Most tették ki a kar honlapjára. — a barátom.
— Nem, P., már két napja kint van. — én.
— Te tudtad? — a barátom.
— Igen. Ittunk is rá. — én.
— Ittunk is rá?! — a barátom.
— Igen. — én.
— Nem voltam egy kicsit részeg? — a barátom.
— De, nagyon. — én.
— Akkor jó… A többiek is tudják? — a barátom.
— Igen. — én.
— Nem baj, azért felhívom őket! — a barátom.