Elvira – A párbaj

Akkor már egy ideje láttam,
napokon át arra vártam,
hogy kiderüljön mit tervez a Feri,
min jár folyton az esze neki…

Elvira

A párbaj

Akkor már egy ideje láttam,
napokon át arra vártam,
hogy kiderüljön mit tervez a Feri,
min jár folyton az esze neki…

Beszélt minden régi arccal,
és soha nem járt ő kudarccal,
legalábbis úgy mosolygott,
s egyre kevesebbet morgott.

Aztán egyik este,
éppen a szót kereste,
hogy elmesélje, revánsot vesz,
s az egész iskola is ott lesz.

Másnap, nagy tömeg volt összegyűlve,
akik közé elvegyülve,
valamire nagyon vártunk,
majd tátva maradt szemünk-szájunk:

Benő, meg a bandája jött,
– Benő jött a banda előtt –
de egyáltalán nem kísérték,
sokkal inkább… inkább vitték!

Feri párbajozni hívta ki őt,
no de akkor, még mielőtt
bármi is történhetett volna,
Benő szépen bevallotta:

Hogy ő bizony egy gyönge senki,
nem kell ennek nekimenni,
soha nem bírna el a Ferenccel ő,
mert ő, még mindig csak a gyenge Benő…

De Ferinek ennyi nem volt elég,
elvesztette rég az eszét,
és Benőkét akkor megütötte,
a tömeg meg tapsolt körülötte…

Akkor én… az eszem vesztve,
sírva a Ferinek esve
Benőkéért könyörögtem,
de hiába zokogtam, hörögtem…

A Feri nem hagyta abba,
rugdalta őt főbe-agyba,
én meg hogy védjem: rája estem,
eltakarta őt a testem…

Feri csakis ekkor állt meg,
majd azt mondta a nagy tömegnek:
„Nem kell ilyen áruló kapca,
A Benőkéddel húzz a francba!”

Ekkor a tömegből a Gizi bújt elő,
átlépett rajtunk az a könnyűvérű nő…
A Ferit odarántotta magához,
majd hosszan préselt szájt a szájhoz.

Lassan odébb állt az a sok-sok ember,
és ottmaradtam titkolt-szégyellt szerelmemmel,
S hogy a kínos csendet feloldhassam,
beszélni kezdtem, halkan, lassan.

„Azt hiszem a nőd lepattintott…”
Akkor furcsán rám sandított:
„A randira sem mentem el eleve…”
S lassan a vállamhoz ért a tenyere…

„Bocsáss meg, ha tökfej voltam…”
(Míg ő beszélt, én haboztam…)
„Gonoszkodtam mindig teveled,
de ha hozzád érek, a bőröm bizsereg…”

Elég volt akkor ennyi nekem,
megéreztem, ez nála is szerelem,
és megcsókoltam Benőt gyorsan,
ki a karjába zárt lent a porban…


Posted

in

by

Tags:

Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *