Cranfield, közelebbről

Na, most erőm is, időm is van többet írni.

1. Gyűlölöm a csapokat! A képet elnézve könnyű megérteni, hogy miért…

2. Az emberek kedvesek és jóságosak. Ezt otthon úgy mondanánk, hogy élhetetlenek. Nem egyszer volt már az az érzésünk, amikor elmondták, hogy valami hogyan működik, hogy: “De mégis, mit tesznek azért, hogy ezt ne lopják el?!” A válasz: Semmit. Egyszerűen csak nem lopják el… Durva kántri…

3. Minden drága (még a fillért a fogunkhoz  verjük típusú termékek is a hazai “van pénzem, megengedhetem magamnak” kategórianevű árverseny résztvevői), de igyekszünk nem szórni a pénzt. (Lassan módot kéne rá találnom, hogy keressem…)

4. Olyan ötletek támadtak — és valósultak is meg — a “Hogyan képzelsz el egy jó kampuszt?” című bréjnsztormingon, hogy le a kalappal előttük tízszer!

5. Öten lakjuk a házat. Abból az egyik én vagyok — ezt volt könnyű kitalálni –, a másik egy kínai srác. Yan? (Fogalmam sincs, hogyan kell leírni…) Ő már itt él két hónapja. Eddig kedves, de rejtőzködő életet él az enyémnél tízszer nagyobb szobában, ami a közvetlen szomszédom.  A másik egy francia srác, Amo. (Írásmód?! Passz…) Ma költözött be. Egyenlőre hüledezik azon, hogy ez egy falu. Deriznáfing, ahogy már megbeszéltük párszor. A többiek még sehol. (Mások állítólag kaptak csinos francia lányokat… vell… fingörszkroszd!)

6.  Úgy indultam el ide, hogy Eörsi István szavaival élve majd jól elirodalmizálom az egészet (azóta utánanéztem, nem így mondta… és nem ezt…), és ehhez a legmegfelelőbb kiindulási alanynak a habókos Renfild-et találtam, akinek a neve amúgy is okot ad egy jó játékra (Renfield és Cranfield), de azóta ezt Matyira cseréltem (fejemben), aki tudja, tudja, aki nem, nem.

7. A hely csodás. Csak nem zúg mellettem az autópálya (rimembör: deriznáfing), hát hogy fogok így aludni?! Amúgy ez már nem is falu… tanya! (Beszéltük meg Amo-val.)

8. Kiderült, hogy az egyetlen biztos idejű látogatóm a vizsgaidőszak közepén jön. Egy hétig maradna, de a szabályzat csak két napot enged…  Amo azt mondta, őt nem zavarja, ha tovább marad… Yan meg szerintem észre se veszi… Minél többen vagyunk, neki annál otthonosabb… Talán… (Különben is, meg tud ő különböztetni ennyi európai arcot?!)

9. Nagyon érdekes WC tartályom van. Van az oldalán egy kar. Ha szépen lenyomjuk, szépen lassan leengedi a vizet. Úgy egy perccel később. Ha lendületesen, gyorsan, erősen nyomjuk le, akkor kizúdítja magából a vizet. Úgy egy perccel később. Csak úgy tudom elképzelni, hogy van az egész mögött egy hidraulika, amiből kipréselve a folyadékot az a préselés erejének megfelelően szétfeszít egy szelepet, hogy ekkora áteresztőerejű csőre van szükség, amit aztán valami precíziós lézertechnika komótosan lemér és beállít a tartálya alatti csőre, részt vesz egy relaxációs gyakorlaton, majd kiengedi a vizet. Más magyarázat nincs!

10. Könnyű kiszúrni a külföldi nőket. Ha szép, akkor külföldi.

11. Minden második taxit Ranjit vezeti. Esetleg az öregebb verziója.

12.  Ma azt álmodtam, hogy csöngettek. Kinyitottam az ajtót és nem volt ott senki. Ezért gondolom, hogy álmodtam. Ha álmodtam, az rekord. Soha nem álmodok idegen helyen. Aztán rémálmaim vannak. Ilyen gyorsan még nem szoktam meg semmit. Legutóbb is, majdnem két hétig tartott, pedig akkor csak pár métert mentem arrébb, és barátokhoz költöztem…

13. Imádom az új billentyűzetem, ismét köszönet érte!

14. Türelem mindenkitől, akinek nem válaszolok a levelére, vagy csak félvállról, de még “vár rám a munka a kertben”…

15. Thanya, a takarítónőnk tart minket rettegésben, pedig még soha nem is láttuk, csak az üzeneteivel találkozunk… Thanya, beszélnünk kell!

16. Kerek szám.