Category Archives: Vers

Versek

Otthon

Ez egy szonettkoszorúm… szonettkoszorú, már amennyire tőlem telik. 2008.12.10-én született. Most megtaláltam. Remélem, lesz aki örömét leli benne: (u.i.: A mesterszonettet eredetileg hosszas vívódás után az elejére tettem. De most egy barátom azt javallta, kerüljön a végére, hát tessék.)

Posted in Irodalom, Vers | Otthon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Vándorlok

Vándorlok, de nem vagyok vándor. Nincs otthonom, de megszállok bárhol. Romantikus lelkek úgy hívnak: Szabad! Csak tudnám hogy életem éppen merre halad…

Posted in Irodalom, Vers | Vándorlok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Zsákmány

Futok, kezemben lándzsa, alattam a föld dübörög, lopakvásból hajszába váltva, rohanok, hogy ölök, vagy megőrülök.

Posted in Irodalom, Vers | Tagged | Zsákmány bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tagadom

Nem írok neked verset, pedig megérdemelnéd, nem fogadtam meg ezt sem, hisz én még soha nem szerettem.

Posted in Vers | Tagged | Tagadom bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Őszi emlék

Itt van az ősz, itt van újra, hulló színes levelek, szélben forgó, zúgó tánccal siratják a meleget.

Posted in Vers | Tagged | 3 hozzászólás

Új szelek

Filmet néztünk. Mondd hova lettél? Éjszaka jött és semmi egyéb. Múlnak a percek, romlik az emlék, új szelek fújnak új nőket eléd.

Posted in Irodalom, Vers | Tagged , | 1 Comment

Barátomnak

Nézd, neked írom e verset! Ritka, szép dolog. Szerelmekhez születnek ezrek, de én, most rád gondolok.

Posted in Irodalom, Vers | Tagged , | Barátomnak bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A 13 éves Benőke – Allergiás vagyok

Én, mint aki már régóta nem gagyog: Kijelentem, hogy egy nőre allergiás vagyok. Talán érdekesnek hat, de tényleg igaz, nem bírom elviselni, és kevés vigasz, hogy a suliból másfelé megy haza, mert akkor már nem oly laza az én napom … Continue reading

Posted in Irodalom, Vers | Tagged , , , | A 13 éves Benőke – Allergiás vagyok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Közép

Úgy fáj, hogy Közép az Élet! Úgy hiányoznak a messzi kilengések! Hol marad az örök jó, a feddhetetlen, vagy aki ölni tud csak, s a menthetetlen világvégi, elborult helyzet, meg a Hős, akit az élet edzett?

Posted in Irodalom, Vers | Tagged , | Közép bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mindegy

Ne feküdj le a világnak! Láss mindent, mit senki se láthat, szaladj száz felé, állj a szökőár elé, (…)

Posted in Irodalom, Vers | Tagged , | Mindegy bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva