Vers kategória bejegyzései

Filmet néztünk. Mondd hova lettél? Éjszaka jött és semmi egyéb. Múlnak a percek, romlik az emlék, új szelek fújnak új nőket eléd.

Nézd, neked írom e verset! Ritka, szép dolog. Szerelmekhez születnek ezrek, de én, most rád gondolok.

Úgy fáj, hogy Közép az Élet! Úgy hiányoznak a messzi kilengések! Hol marad az örök jó, a feddhetetlen, vagy aki ölni tud csak, s a menthetetlen világvégi, elborult helyzet, meg a Hős, akit az élet edzett?

Ne feküdj le a világnak! Láss mindent, mit senki se láthat, szaladj száz felé, állj a szökőár elé, (…)

Égi szekéren, lángoló ménen, Tűzbe borultan jő Heliosz. Lépte oly rendes, titkos és csendes, Mint az a tolvaj, ki éppen oroz.

Tornyának hűs rejtekén ül, S bólint a vén varázsló, Poharában keser tea hűl, Kandallójában a tűz parázsló. Nem lobog már élet, Ameddig csak látni, Csakis alvó képek, Könnyű hazavágyni.