Tornyának hűs rejtekén ül,
S bólint a vén varázsló,
Poharában keser tea hűl,
Kandallójában a tűz parázsló.

Nem lobog már élet,
Ameddig csak látni,
Csakis alvó képek,
Könnyű hazavágyni.

A vén varázsló

Tornyának hűs rejtekén ül,
S bólint a vén varázsló,
Poharában keser tea hűl,
Kandallójában a tűz parázsló.

Nem lobog már élet,
Ameddig csak látni,
Csakis alvó képek,
Könnyű hazavágyni.

Vas marka enyhül,
Látcsövét ereszti,
Ajka meg-megrezdül:
Hogy szóljon szeretni.

Ha tudna, mormolna még
Gyönge imákat,
De csalja álombeli nép,
Női imádat.

Hagyja hogy haza
Szaladjon a lelke,
Ne legyen már soha,
Semmilyen keresztje.

Párnájául húz
Magához egy könyvet,
Boldogságról súg,
Elmorzsol egy könnyet.

Hívta béke, remény,
Nyugvásról, kiútról,
Szép szőke szirén
Szava szól a Szíriuszról.

Elaludt, elrepült,
Elszabadult innen,
Azt hiszem, hogy sikerült,
Csak a szépben hinnem.