A napokban Pesten jártam-keltem, és belefutottam egy reklámba: A Burger King reklámozza magát egy lenge öltözetű nővérkével, aki a kezében egy hatalmas -tipikusan csak a reklámokban létező – hamburgert tart, és alatta feszít egy szöveg: könnyű és csinos.
Na ez az, amin nem bírok túlesni. Mi az, hogy könnyű és csinos? Már a Danone-féle Könnyű és Finom mellett sem mentem el könnyen. Mert hát mit is jelent ez a képzettársásítás: van egy termékünk, ami nem hizlal, és ráadásul ez egy annyira szuper termék, hogy még ehető is. Az emberiség történelme során az étel két szerepkörhöz jutott: egyrészt táplálja a testet, ami nem elhanyagolható cél az életben maradás érdekében (honnan jöhet az élelem szó?); másrészt gasztronómiai élvezetet nyújt. Tehát a Danone egyenesen azt állítja, hogy termékük ugyan az első funkciót nem látja el, de a másodikat feltétlenül (ami a “nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk”-elv ismeretében kicsit visszás…).
No de ez a Könny és Csinos… Vegyük a Chokito reklámszlogenjét: Ronda és Finom. Az egyértelmű: két jelzővel illethető a termékünk, az egyik, hogy ronda, mint a szar, a másik, meg hogy finom, de nagyon. Azért, ez két ellentétes érzelmű szó, amik így, mellérendelő kötőszóval, egészen újfajta képzettársításra adnak lehetőséget, megmutatják, hogy ezek, ez a két jelző, nagyon is szépen megférnek egymás mellett, kettecskén!
Egyértelmű, hogy a Könnyű és Finom, illetve a Ronda és Finom mintájára, ezekre rájátszva adják elénk a Könnyű és Csinost. Csak hát a kapcsolatot megteremtő finom szócska finoman ki lett hagyva, és megmaradt a Könnyű és Ronda, amit viszont nem akartak reklámnak. Így lett Könnyű és Csinos, hiszen a Csinos az egy pozitív töltetű szó és így pozitív érzelmeket kelt. De sajnos az ételekre vajmi ritkán mondjuk, hogy csinosak, sőt, mifelénk soha. Azt szoktuk mondani, hogy gusztusosak, étvágygerjesztőek; ugyanis olyan családból származom, aki inkább megenni akarja a malacsültet, és nem bálba vinni. Így a termékükről azt állítják: egyrészt nem táplál, amiért tulajdonképpen eszünk, de még csak nem is finom, viszont jól néz ki! Ha valakinek eltörött volna a porcelánhamburgere, akkor az nyugodtan vehet egy ilyet és kiteheti a polcra, megenni úgyis fölösleges.
Ámbátor, lehet, hogy a csinos jelző a szinte félmeztelen ápolónőre vonatkozik, akinek haja és arca annyira világosan idézi a negyvenes-évek amerikájának divatját, hogy felmerül a kérdés: mi van ha a hamburger is közel hatvan éves?! No de vissza a nőhöz: akkor meg az az állításunk, hogy valaki könnyű és csinos. Nos, ez két esetben említésre méltó: Ha ez egy általános tény, köznapi szófordulat, mint a szenvedély és szerelem, amit azért használnak, mert ha így jellemeznek valamit, akkor azt mindenki pontosan tudja, hogy micsoda, és nincs szükség semmiféle magyarázatra. Ez azért van így, mert nem véletlen szoktak egymáshoz ezek a szavak. Na de a könnyű a csinossal? Attól hogy valaki könnyű még egyáltalán nem biztos, hogy csinos! Tehát, marad a meglepő párosítás mint a Chokito esetében. Tehát, ha valaki könnyű az általában ritkán csinos, vagy fordítva, ha valaki csinos, az ritkán könnyű? Hm… Elgondolkodtató.
Azért nekem sem kell ötletekért a szomszédba mennem, mert mi van akkor ha csak egy kicsit figyelmetlenek voltak, és pusztán lefelejtették az egyik kis szócskát a plakátról. Tehát, lehet, hogy helyesen mindez így hangzik: Könnyűvérű és Csinos! Hát, ahogy föl van öltözve, el is hiszem!
Mindenesetre, szerintem ez a reklám úgy el van bakterolva, ahogy csak lehet. Maradok őszinte tisztelettel a magyar konyha híve! Üdv!
Leave a Reply