Levegőt

Szorította a szoba félhomálya, a fejét mintha satuba nyomta volna a párna, és a mellette fekvő lány szuszogása egyre-másra csak jobban húzta, csavart, megfeszítette az egész testét. Érezte, hogy gerince tömörül és fel akart ugrani, de ehelyett csak grimaszolt. A lány hozzásimult, a mellére tette a fejét. Mint egy kő, úgy nyomta ki belőle a finom női test a levegőt, a korábban selymesnek érzett bőr most mintha nyálkás lett volna és hideg. Undorodott mindentől, ami hozzá kapcsolta.
– Amúgy, nem szoktam ilyet. – mondta hirtelen a gyűlölt test.
– Tudom.
– Dehogy tudod!
– De tudom. Szerinted véletlen találkoztunk? Az iwiw-en néztem ki az acc-od, tetszettek a képeid, de csak amikor azt olvastam nálad, hogy a kedvenc könyved a Gólyakalifa, akkor döntöttem el, hogy megszerezlek.
Most könnyebb lett. Az eddig mázsás fej most ereszteni kezdte őt. A lány bőre lassan melegedett. Ennyi elég szokott lenni, ismerte a forgatókönyvet, várta a következő jelenetet. De ő csak feküdt. Mi van ha elaludt? Most keltse fel és mondja el újra?… Pulzusa gyorsult, a homlokán lüktetni kezdett egy ideg.
– Ez gyönyörű.
– Mi van?!
– Érted ezt? Ez annyira szép, csodálatos ahogy szebbé teszi az életünket a technika. Nincs már az a sok nyűg meg kétely, nem kell hosszú ideig óvatosan tapogatózni! Az ember utánanéz, és felelős döntést hoz. Kerested a lelki társad, és megtaláltad anélkül, hogy egy percig beszélgettél volna bárkivel! Így nem kellett időpontokat egyeztetni, nem kellett a vakvágányokon rostokolni. Hisz ki tud naponta több randit lezavarni? Na de átolvasni pár sort, az nem kunszt! Én ezt éreztem! Ma amikor összefutottunk, hihetetlenül vonzottál! Amiket mondtál, elvarázsoltak, mintha évek óta csak ezekre a szavakra vágynék! Annyira tökéletes volt köztünk minden! Nagyon örülök, hogy ezt elmondtad. Nem értettem, hogy köthettem ki az ágyban az első találkozáskor… De így már tudom: csak veled kellett találkoznom hozzá!
A férfi keze görcsösen markolta a lepedőt, érezte, hogy homlokáról ömlik a verejték, mindkét szeme lüktetett, mégis nyugodt, kimért hangon mondta:
– Hát nem érted? Úgy döntöttem, kellesz! Megnéztem kiket ismersz, megnéztem ők kicsodák. Fotókat kerestem rólad, figyeltem a ruháidat, átnéztem minden webes megjelenésed. Egy hete olvasok utánad, a barátnőid után, és turkálok az ex-pasid fórummegjegyzései közt. Azért volt ma rajtam olyan ruha, amilyen, mert tudtam, hogy ilyen az ízlésvilágod. Nem véletlen értem veled egyszerre a kávézóba, majd direkt ültem a törzsasztalodhoz. Azért nem jöttek a barátnőid, mert a nevedben, SMS-ben lemondtam a találkozót. Veled utaztam délelőtt a buszon, és kiloptam a táskádból a telefont, mire munkába értél, már vissza is csentem.Azt is tudom rólad, hogy a konyhában a felső polcon tartod a beáztatott kamilla levelidet. Sokkal inkább az a csoda, hogy öt óráig tartott, mire megdugtalak végre!…
Minden könnyebb lett. Elengedte a párna, kitágult a szoba, és megszűnt a lány hasogató szuszogása. A nő még mindig a mellén feküdt. Meg se mozdult. Már nem zavarta, csak nem okozott neki örömet. Várt.
– Menj el!- felelte kis szünet után. A férfi fölkelt, feloltotta a villanyt.
A lány ekkor eszmélt meztelenségén, ami hirtelen gyengévé és kiszolgáltatottá tette. Görcsösen rántotta össze a félelem, mindene remegett. Hullámokban tört rá a hideg. Háta megfeszült, vállai mégis összeugrottak.
– Tűnés! Takarodj! Rohadj meg! Tűnj el! – nem tudott tovább kiabálni, szájt, nyelvét görcsbe rándította a zokogás. Úgy rázkódott, mintha minden másodpercben bombák robbannának a mellkasában.
A férfi a ház előtt, az utcán fejezte be az öltözködést. Mire a cipőit is bekötötte megérkezett a közben rendelt taxi. Beült. Mondta a címet és rágyújtott egy cigarettára. Ahogy a füst elárasztotta a tüdejét végtelenül szabadnak és hatalmasnak érezte magát. Kifújt.
– Tudja, – szólt a taxisnak – régen az emberek elindultak vadászni. Az olyan volt, hogy tudták, vagy találnak valamit, akármit, vagy nem. Ha találnak se biztos hogy elejtik. Ha elejtik sem biztos, hogy elég lesz mindenkinek. Ilyenek ezek ma is. Kétbalkezes fakezűek! Sok szerencsétlen vadász! De én nem! Én más vagyok. Én ölni megyek, célpontra, halálbiztosra tudja?
A sofőr megértően bólogatott és megállt a kért címen. A férfi kiszállt, eldobta a félig szívott cigit. Nem taposta el. Fizetett. Nem adott borravalót. Nyugodtan aludt. Nem forgolódott.

[center]
[url=http://www.marchphoto.com/fineart/NightStreetInPague1BW.jpg][img]./pic/NightStreetInPague1BW-small.jpg[/img][/url]
[/center]