Égi szekéren, lángoló ménen,
Tűzbe borultan jő Heliosz.
Lépte oly rendes, titkos és csendes,
Mint az a tolvaj, ki éppen oroz.

Ébred a Nap

Égi szekéren, lángoló ménen,
Tűzbe borultan jő Heliosz.
Lépte oly rendes, titkos és csendes,
Mint az a tolvaj, ki éppen oroz.

Ha útja se fogyna, lángja se kopna,
Kertek alól úgy szökken a Nap.
Lángja és fénye szívemhez ére,
S lásd ez az ajk így dalra fakadt.

Önt el a mámor, érzem hogy bátor,
S rettenthetetlen lesz a szívem:
Fegyverem villan, jobb ha elillan,
Vagy én űzöm el az éjt íziben.

Fürdök a fényben, az éltető kéjben,
Mi elborított tört percek alatt,
Látom a réten, látom az égen,
Ó, milyen szépen táncol a Nap!