A 13 éves Benőke – Allergiás vagyok

Én, mint aki már régóta nem gagyog:
Kijelentem, hogy egy nőre allergiás vagyok.
Talán érdekesnek hat, de tényleg igaz,
nem bírom elviselni, és kevés vigasz,
hogy a suliból másfelé megy haza,
mert akkor már nem oly laza
az én napom se,
hiszen tönkretette
az anafilaxiás sokk,
úgyhogy csöndben haldoklok.

A 13 éves Benőke

Allergiás vagyok

Én, mint aki már régóta nem gagyog:
Kijelentem, hogy egy nőre allergiás vagyok.
Talán érdekesnek hat, de tényleg igaz,
nem bírom elviselni, és kevés vigasz,
hogy a suliból másfelé megy haza,
mert akkor már nem oly laza
az én napom se,
hiszen tönkretette
az anafilaxiás sokk,
úgyhogy csöndben haldoklok.

Ha ott van a közelemben,
arra hamar reagál a testem,
megnő hirtelen a pulzusom,
görcsöl bennem sok izom,
és mint a ló úgy izzadok:
Van egy nő, akire allergiás vagyok.

Észrevettem, még az is furcsa,
akárhányszor, ha hozzám nyúlna,
én szabályosan fölpuffadok…
a lábam közt egyértelműen megdagadok,
azt már néztem is, hogy lüktet, meg sötétül…
De mi lesz, ha levágják majd végül,
mert különben elüszkösödik itt nekem?
Na és akkor mi lesz velem,
bepisilek megint mint kisded koromban?
Bár azt hiszem, már ezzel is bajom van,
legutóbb mikor talált egy tízest a földön,
lehajolt, én meg bepisiltem rögtön,
bár hogy csak pisi volt, az sem túl valószínű,
legalábbis nem volt olyan egészséges, sárga színű…

A buszon mellém ült két másik leány,
és azt hiszem, nem nagy talány,
hogy rosszul tőlük nem lettem
így fordult meg a fejemben,
hogy csak egy nő van, akire allergiás vagyok,
és bennem az ötlet máris felragyog:
mint a parlagfüvet, irtani kéne őt is,
a mező közepén rakni egy jó kis
máglyát, és azon eltüzelni örökre,
na akkor ott állnék röhögve…

…vagy sírva…
nem akarom én, hogy szálljon a sírba…
hogy neki fájjon, vagy rossz legyen,
de egy kicsit azért ő is rám allergiás legyen,
és akkor talán majd mindig köszön,
nem csukja rám az ajtót a küszöbön,
nem csap a könyvével a fejemre,
nem tesz rajzszöget az ülőhelyemre…

Vagy talán a menzán néha mellém ülne,
akkor mind a kettőnk csöndben tűrne,
és várnánk, hátha lecsúszik pár falat,
én kiszálkáznám neki a halat,
ő meg megpucolná nekem az almát,
és együtt megtörnénk a betegség hatalmát,
vagy ha azt talán nem is,
de együtt gyógyulgatnánk estétől reggelig…


Posted

in

by

Tags:

Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *