Van a világhálón egy Fruli.hu nevű hely, ahol remeknél remekebb, nagyon drága dolgokat lehet kapni bagóért. Mármint tényleg, 500 000 forintos tévét visz haza végül a licitálók közül valaki 140 000 forintért. Mi itt az átverés? Miért éri meg nekik?
A helyzet, az, hogy a rendszer üzemeltetői feldobnak pár holmit (jelen esetben egy laptop, két fényképezőgép, egy mosogatógép, 500 fruli pont, és egy LCD monitor képviseli a kiemelt ajánlatot.) amik általában százezrekbe, de mindenképpen tízezrekbe kerülnek, és várnak.
Minden termékhez tartozik valamennyi idő. (Mondjuk 20 óra.) Amíg ez az idő le nem telik, addig lehet licitálni a termékre. Az idő lejártakor az utolsó licitáló megkapja a terméket az összegért, ami az akkor ára, amit elvileg ő ajánlott meg érte. Így, végül, egy termék harmad árért, vagy még kevesebbért kel el, ami – valljuk be – a hülyének is megéri.
De miért nem csődölt eddig be a fruli.hu? Nos ebben sincs semmi csoda, ugyanis ők nem jótékonysági szervezet, a licitálás ugyanis a következőképpen zajlik. Ha tetszik a termék, a user (pl.: gipsz_jakab) rábök a licitálok gombra, ami a termék árát megemeli 8 (potom 8) forinttal, és átírja, hogy az eddigi legmagasabb licitet gipsz_jakab adta. A licitnek két apró mellékhatása van, az egyik az, hogy a gép ezáltal hozzáad még 10 másodpercet a hátralevő időhöz, azaz, ha megpróbáltuk az utolsó pillanatban elhalászni balek_jancsi elől a félmilliós TV-t 5 000 forintért, akkor balek_jancsi kap még 10 másodpercet, hogy ránk licitáljon, és 5 008 forintért magáévá tegye a terméket. Ez még mindig a hülyének is megéri, 100-szoros megtérülésű a befektetés. (És persze gipsz_jakab is kap még 10 másodpercet fordítani ezen.)
Csakhogy a dolognak van még egy mellékhatása, az üzleti fogás. Minden egyes licitálok gomb megnyomása az embernek egy „frulint”-jába, egy fruli pontjába kerül, amit kemény magyar valutáért (kemény magyar valuta?) lehet kapni. Kis tételben 80 forint (+áfa), nagyban 70 (+áfa). Még ez sem sok. De nézzünk a dolog mélyére!
A cikk írásának kezdetén készítetem egy pillanatfelvételt, amin az látszik, hogy a kiemelt ajánlatban lévő tárgyak a következő összegekért kaphatók:
Panasonic gép: 43 000 Ft
Dell gép: 69 728 Ft
Bosch mosogató: 1064 Ft
Olympus gép: 3 160 Ft
LG monitor: 56 Ft
Ezek a dolgok valóban ennyiért (voltak akkor éppen) megszerezhetők a fruli.hu –n, no de ez elárul nekünk még egy érdekességet, azt is, eddig hányan licitáltak!
Panasonic gép: 5 375 licit
Dell gép: 8 716 licit
Bosch mosogató: 133 licit
Olympus gép: 395 licit
LG monitor: 7 licit
Azaz, ha kiszámoljuk, hogy eddig a nép mennyit fizetett (még a legolcsóbb, 70 forintos flurint ár mellett is), akkor ezt kapjuk:
Panasonic gép: 376 250 HUF
Dell gép: 610 120 HUF
Bosch mosogató: 9 310 HUF
Olympus gép: 27 650 HUF
LG monitor: 490 HUF
Tehát a Panasonic fotómasina már bőven duplájáért adja magát, a Dell gép is szalad a 100%-os haszon felé, és szép lassan behozza majd mind az árát.
Mire ide értem a cikkben, eltelt közel harminc perc. A kerek számot megvárom, és utána fotózok egy újabb képet. Ebből a képből az látszik, hogy a különböző termékekre mennyi pénzt fordítottak fél óra alatt a felhasználók.
Panasonic gép: 12 180 HUF
Dell gép: 13 930HUF
Bosch mosogató: 12 180 HUF
Olympus gép: 12 250 HUF
LG monitor: 14 470 HUF
Azaz, összesen, fél óra alatt a fluri.hu ezekkel a termékekkel 65 310 forintot keresett, óránként tehát 130 620 forintra tesz szert általuk.
Belegondolva logikus. Harmad árig szinte biztos, hogy minden elmegy, és még a legrosszabb esetben is, a végösszegig vezető útért 8.75-ször annyi pénzt dobtak össze, mint amennyibe az kerül. Egy szó mint száz, legalább 2.91-szeres bevétel tartozik a kiadásokhoz, ami 200% tiszta hasznot jelent.
Ez az egész emlékeztet engem a dollár licit nevű játékra, amiben egy dollár eladó, mindössze egy centért. Ha licitálsz, a legmagasabb licitedet ki kell fizetni, akkor is, ha a végső legmagasabb licit nem a tied, azaz más viszi el a dollárt. Ebben a játékban van egy pszichológiai fordulópont, amikor a játékos úgy dönt, inkább kifizeti az egy dollárt, legalább nem bukik el 99 centet. Csakhogy a másik játékos(ok) sem szeretnének (nagyot) bukni, így inkább megadja (megadják) az 1 dollár 1 centet, hiszen így csak 1 centet buknak. A játék végül fejenként két dollár fölött szokott megállni. (Holott az eladónak már akkor nyereséges, amikor az egyik játékos 50 centet kínál, mire a másik 51 centere tornássza a licitjét.)
A játék jó stratégiája az, ha ránézel partneredre, és azt mondod: Pubi, megveszem egy centér, és negyvenkilencet neked adok.
Ehhez persze kell az, hogy bízzunk a másikban, azaz, előáll egy másik játékelméleti probléma, a fogolydilemma. Ebben a rendőrség elkap két bűnözőt, és alkut ajánl nekik. Ha beköpöd a másikat, szabadon távozhatsz, ő pedig tíz évet kap. Ha ő is kitálal rólad, mindketten hat évre bezárattok. Ha egyikőtök sem vall, akkor mindketten börtönbe kerültök hat hónapra.
Egyszerre úgy tudtok legjobban járni, ha mindketten hallgattok. de amint nem biztos az ember abban, hogy megbízhat-e a másikban, azonnal a legjobb döntése az, ha maga is vall. Sőt, a játékelmélettel foglalkozók szerint biztosra kell menni, vallani kell.
Összefoglalva a fruli.hu rendszerét nem tudjuk (biztosan) kijátszani. Nem tudunk egyezkedni a többiekkel, és esélyünk sincs megkopasztani a céget. Talán mondhatjuk azt, hogyha nagyon kell valami, várjunk addig, amikor már csak ketten viaskodnak érte, és itt szálljunk be. Ám ekkor koránt sem biztos, hogy ők hajlandóak már föladni, esetleg abban bízhatunk, hogy elfogy a fruli pontjuk.
A végére tartogattam a kedvencemet. Ha nem akarsz ott ülni, és várakozni, hogy vajon letelik-e az idő, és tied lesz-e a tárgy, akkor beállíthatsz egy frulimatát, ami abban az esetben, ha már csak egy másodperc van hátra, és nem tied a tárgy, automatikusan licitál helyetted. Hát nem kedves?
Arról már ne is beszéljünk, hogyha ketten belőnek egy-egy ilyet, akkor a gépek szépen 10 másodpercenként költik a gazdájuk pénzét, és váltogatják egymás közt a tulajdonjogokat. Gyönyörű, így kell pénzt csinálni!
Leave a Reply