Üldögélünk a KDB-n, és nagyon morog a radiátor. Kicsivel később megszólal a tűzjelző, szóval az egyik db-s feláll, és becsuk minden ajtót, hogy békében beszélhessük meg a nagyon fontos dolgainkat. Öt-hat percen belül kilenc, Erneszt leküld, hogy kezdjem el a megbeszélést, amíg ő el nem szabadul. Lemegyek, úszik a klub…
Mint megtudtam, eldurrant egy fűtéscső, és telibe találta zuit. Ezért volt a morgás, és a gőz miatt a tűzjelző. Körülbelül tíz percig tartott a hiba elhárítása, elzárták a vezetéket, és egy autentikus, tokajis dugóval bedugaszolták. Körülbelül ekkor érkeztem, bokáig érő víz fogadott a klubban. Még mindig volt vagy öt perc kilencig, és szokás szerint szinte senki nem jött pontosan, úgyhogy összeszedtem magam, és ahány embert csak tudtam, összetrombitáltam.
Kilenckor már vagy tíz vödörrel dolgoztunk egyszerre, Istivel és Zsoloooval megalapítottuk a legeredményesebb vízmerőbrigádot, mert a munka végére 22 (huszonkettő) vödör vizet mertünk fel a padlóról. (Pályázatunk ezennel benyújtom az Arany Pedál Madár Medál díjra.) Utánunk következik eredményességben Pifta és zui párosa, akik ketten nyolc vödör vizet termeltek ki, de ők nem lapáttal, hanem felmosófával dolgoztak. A többi klubtag együtt további húsz vödörrel gazdagította ezt a számot, szóval megközelítőleg ötszáz liter (alacsony alkohol szintje miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan) folyadékot helyeztünk át a padlóról a különböző lefolyóalkalmatosságokba, mindössze huszonnégy perc alatt.
Ezalatt persze készültek képek, Anna, zui és Toyota jóvoltából, szóval az ő mielőbbi képközlésükben kell bizakodnunk a vizuális beszámolóért.
Erneszt sem tétlenkedett, körbejárt a kis alagsori mocsarunk lecsapoló brigádjának tagjai közt, és szépen összeállította a szerdai nyitást. Lesz palacsinta, az élet nem állhat meg, ám az elektromos rendszer még szárad, szóval a holnapi filmklub elmarad.
Zsolooo jóvoltából egy pohárnyi mintát eltettünk mindazoknak, akik nem tudtak jelenlenni a nagy bolyais fürdőzésen (megjegyzem, az elején még kellemes langymeleg volt a víz, szinte élvezet volt gázolni benne… mondjuk ezzel a langymeleggel zui biztosan vitatkozna…), szóval, az öreges karivacsin akár bemutatót is tarthatunk.
Szeretném még kiemelni a legeredményesebb elsőst, Laki Csabát (állandó beceneve még nincs, dolgozunk rajta), aki nem hogy nem torpant meg a (térdelve) térdig tocsogó víz láttán, és semmit sem sajnálva, azonnal felvette a harcot, és három vödör vizet kitermelt sec-perc alatt. (Mindemellett gondolatban enyhén megrovom a többi elsőst, aki fél óra késéssel érkezett megbeszire, és már csak csodálkozott, hogy ugyan mi volt itt?)
Pifta megállapította, hogy a klub történetének talán legnagyobb árvizét zártuk fél órán belül rövidre. Rágyújtott, én hittem neki, Isti sört árult a megfáradt vízimentőknek, többen bent beszélgetnek, egyre több cigaretta gyullad meg, és laza traccspartiba merül a klub a reflektorok fényében. (A fényt a TMP Kft. ingyen szolgáltatta.)
(Sajnos a képek elvesztek a honlappal együtt. – 2010.07.07)
(És Jocinak hála, előkerültek. – 2011.11.26 )
Leave a Reply