Rímkényszer

[center][size=24][b]Rímkényszer[/b][/size]

Eszembe villan, hogy versbe szedem,
világgá kürtölöm, hogy szeretem,
tudjátok meg, ha felkel a nap,
csak neki fénylik a kerek alatt.

Leég a gyertya, a tinta folyik,
lassan egy új nap hajnalodik,
némán ülök és nem jön a dallam,
bevallom mégis a reggeli zajban:

Nem kell a világ, nincs semmi szava,
csak [b]TE[/b] mondj [b]IGEN[/b]t! [i](bla-bla-blabla)[/i][/center]