Éli könyve

The Book of Eli

Oscee barátom javaslatára megnéztem a The Book of Eli-t. Ez egyszerre áldás és átok. Komolyan, hihetetlenül örülök annak, hogy láttam. Nagyon élveztem. Megnézném újra és újra. De van egy hatalmas hibája: ez egy olyan film, amiről nem lehet beszélni! (A kritikustomeg.org-on gyakorlatilag csak spoiler blokkokban beszélgetnek a felhasználók.) Nem azért, mert ezt látni kell, hanem azért, mert van benne pár fordulat, amit bűn lelőni. Szóval, aki nem látta, az még most forduljon meg, és ne olvassa tovább ezt a posztot.

Mivel a környezetemmel nem beszélhettem meg, a világháló felé fordultam. (Nem, nem ezzel a bejegyzéssel.) Gondoltam, csak van erről egy fórum, vagy valami valahol, ami elmondja nekem, ki mit gondol róla, vagy ki mit szeret benne. Ekkor jött a ledöbbenés: Az emberek utálják ezt a filmet!

Nem állítom, hogy az ízlésem mindig is megegyezett volna a közízléssel, de ekkora rést… Aztán végül is jobban belegondolva a következő két irányt vettem észre: van aki Eli vakságán, és van aki a vallási tartalmon dohog.

Eli szeme

Kezdem az elsővel, mert az könnyebb. Igen, lehet, hogy Eli végig vak. (Lehet!) Egyáltalán nem biztos. Lehet, hogy lát. Gyűjthetünk jeleneteket, ami a vakságát bizonyítja, és gyűjthetünk jeleneteket, ami azt, hogy ő igenis, lát. Ezek vagy a film hibái, vagy olyan jelenetek, amik épp azért vannak a filmben, hogy kétséget teremtsenek bennünk. Szerintem, Eli vak volt – mielőtt megtalálta a Bibliát, mindenképpen –, aztán visszakapta a látását, hogy elvégezhesse a feladatát. És amikor már diktálja a könyvet, akkor már nem szorul erre többet rá, és újra világát veszti.

Most az mindegy, hogy ez jó, vagy rossz, hogy a lövések, ütések, védések, vágások, cselek, amiket Eli művel, azok lehetségesek-e egy vak számára, mindegy az, hogy az éles érzékei a korábbi vakságából maradtak-e meg, vagy ez az egész a film leggyengébb pontja, ez nem érdekes, csak az, amit Eliből megélünk.

Eli egy modern próféta. Egy ember, akit Isten küldött, hogy mentse meg a szavát az emberiség számára, az emberiség javára. És sokaknál itt vérzik el a film. Egy film nem mondhatja ki ilyen nyíltan, hogy van Isten! (Szerintük.) Illetve nem lehet mindenki ennyire vallási fanatikus! (Szerintük.) Még az olyan vallásos környezetben játszódó filmek is, mint a Mennyei királyság (keresztesháborúk, kereszteslovagok, sok-sok vallási fanatista), csupa olyan karaktert állít elénk, akiben megrogyott a hit, vagy nem is volt soha. Mert most ez a módi. Ezt veszi be könnyen a gyomrunk. (Mert a vallásos ember vagy liberális, vagy elvakult köcsög. És íme, visszafelé nem működik!)

Ráadásul, amit a legtöbben kiemelnek, az is téves. Sokan emlegetik például Carnegie elvakultságát, pedig amögött fikarcnyi vallási indíttatás sem áll. Carnegie csak tudja, hogy hatalma van, mert van vize és vannak (felszerelt) katonái. De ennyi. Pontosan ennyire tud támaszkodni. Ha a katonái elhagyják, mi lesz vele? Ha elfogy a vize, miért maradjanak nála az emberek? A hatalma elnyomás, nem uralkodás.

Carnegie tudja, hogy ha vallást alapítana, ha valami elvont dologhoz tudná kötni, valami megfoghatatlanból tudná származtatni a hatalmát, akkor azt elvenni is nehéz lenne tőle. Neki nem a Biblia kell, neki egy Szentírás kell. Egy vallási tankönyv. Egy Know-how, ha úgy tetszik. (Na és erre A da Vinci-kód nem elég.) Carnegie csak földi Isten akar lenni. (Nem elég neki, hogy már most mindenható.)

Eli elvakultsága és vallásossága meg nem lehet kérdés. Az ő hite már nem is hit, hanem bizonyosság. Az, hogy őt tényleg megszólította Isten, az nem lehet kérdés. Alkut kötött vele, hogy elvégezhesse a feladatát, megígérte neki, hogy megvédi, ez nem feltételezés, ez tény. Gondoljunk csak arra, hogy egyszer gerincen lövik, és megy tovább. Hasba lövik, és – kis késlekedéssel, de összeszedi magát – tovább megy, majd még napokig diktál.

Alcatrazi nyomda termékei

Pont ez a vallási tartalom zavarja az embereket. Hogy szerintük ilyen nincs. (Mert persze az apokalipszis – főleg atomháborúból fakadóan – bekövetkezhet, az emberek a civilizációval elsőként dobják le az erkölcsöt, de hogy valakit segítsen az Úr…)

Szerintem minden hívő ember ismeri a viccet, amikor a vasárnapi misén fegyveres férfiak rontanak be a szertatás közben, az egyikük a levegőbe lő, majd azt mondja: aki be mer vállalni egy golyót az Úrért, az maradjon, a többiek – míg ötig számolok – elmehetnek. Mindenki felpattan, fejvesztve menekülnek a templomból, még a csoszogó öregasszonyok is futva tolakodnak az ajtók felé. A végén a fegyveresek, a pap, és két hívő maradnak csak a templomban. Ekkor a fegyveresek leülnek, és a vezetőjük így szól: Rendben, Atyám, leszámoltunk a képmutatókkal, folytathatja. Jót mosolygunk ezen. De szerintem mindenki felteszi magának a kérdést: Én bevállalnám?

Eli vállalta. Ő azt felelte, igen, én merem vakon (bármely értelemben) követni az Úr szavát. És Ő ott van vele. És nekem, aki félek saját magam feleletétől, nekem látni, hogy van aki rá mer lépni az ösvényre, és Ő vigyáz is rá, nekem ez jó érzést okoz.

Ez a poszt arra született, hogy mutassa: igenis, van aki szereti ezt a filmet. Én tíz pontot adok rá!

Azért van pár kritika olyanoktól, akik vették a fáradságot, hogy ne első kézből szóljanak hozzá:


Posted

in

by

Tags:

Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *