Új koronám van,
megint egy szép darab,
mert koronázás van nálam,
lassan már napra-nap.

A király

L.-nak

Új koronám van,
megint egy szép darab,
mert koronázás van nálam,
lassan már napra-nap.

– Nézd, ez vászon,
direkt nem arany,
és a végein, Királyom,
sok csengettyűje van!

Csak azért e furcsa ékszer,
ha szólnom még szabad,
mert más – mit nem merészel?! –
nyomná a… Hajad!

És fejembe húzza mélyen,
szemem takarva állok,
és a fejdísz szülte éjben
most sem kiabálok.

Ezredszerre van ez,
sok szerető szándék,
mely csak véletlen kövez,
hogy inkább sírba szállnék.

Úgy hiányoztok ekkor,
dicső ellenlábasok,
kik szememre szórtátok egykor,
hogy pusztulnom kívánatos…

Kik nem mosolyogva döftök,
és nem sírtok a seb felett,
kik szakadékba szándékkal löktök,
és nem nyújtotok olajos kezet.

Nem kertelek, kimondom:
Őszintén a kés is édesebb,
mint álszentség szülte trónon
a hazug kis ékszered!