Black Dog

Ülök a Black Dog-ban…

Ülök a Black Dog-ban. Ezt a helyet a pesti ismerőseim túlnyomó többsége jól ismeri. XI. kerületi kis kocsma, ahol van macifröccs, és egyetemistabarát árak. Persze amikor jött a csendrendelet, akkor sportklub lett belőle (pókerversenyek minden este!), és most, hogy dohányozni sem szabd, ki tudja, hogy alakul a forgalma, és ehhez mérten az árai. Egyáltalán: lehet még dohányozni a Black Dog-ban?

Hogy hogy nem tudom? Egyszerű. Nem a budai Black Dogban ülök, hanem Révkomáromban. Nem rossz hely. Kellemes dzsessz szól, röpke 0,9 €-ért már utánam vágnak egy 3 dl-es kólát, és van ingyen Wi-fi. Tulajdonképpen azért jöttem ide, hogy megnézzem, mivel megyek haza. Hogy legyen netem.

Komáromba csereprogramra érkeztem… ma is… De a koordinátorral már két napja kergetjük egymást, hogy mindig akkor legyünk valahol, amikor a másik nincs ott, végül vicces leveleket váltsunk annak kapcsán, hogy de igen, én elérhető vagy.

Öröm az ürömben, hogy a rendszer valamiért (idézem) „nem tud magáról”, azaz, hogy rólam. De azt mondták, hogy hétfőn lesz öröm, boldogság, Kánaán, a rendszer is tudni fog rólam, a koordinátor is azon a helyen lesz, ahol én, és elönti a földet a feltétel nélküli szeretet.

Addig meg majd lesz valami.

Legalább a lányok szépek…