BaluLap

Nézd, neked írom e verset! Ritka, szép dolog. Szerelmekhez születnek ezrek, de én, most rád gondolok.

Lesz új Balu-lap.

Mese a tölgyről és a nádról

[imgl h=157 w=200]http://www.1st-art-gallery.com/thumbnail/223239/1/The-Oak-And-The-Reed-1816.jpg[/imgl] Ilyen mese az, melyben a vén tölgynek csak levele rezzen, ha jő a szél, és jő bizony, de alant az ifjú nádnak nincs semmi oltalom; az dől arra, merre a szél csak csavarja, csűri, a nád meg csak csendben tűri. Mindenki látja, minő szégyen, hogy ők egymás mellett élnek eképpen, holott az…

[imgr h=200 w=167]http://ldhs78.files.wordpress.com/2008/04/friendship2.jpg[/imgr]Nézd, neked írom e verset! Ritka, szép dolog. Szerelmekhez születnek ezrek, de én, most rád gondolok. …

[imgr h=200 w=175]http://robmyers.org/art/cc_ironies/speech_bubbles.png[/imgr]Ennél velősebb összefoglalást még nem igen találtam ki. De lehet, hogy még bővítem később. Egyelőre azonban elég. (Igyekeztem kevés konkrétumot leírni, remélem, lesz humanoid, aki érti, de nem lesz ilyen keresőbot.) Szóval, párbeszédeim a közelmúltból:

[imgr h=200 w=166]http://m.blog.hu/me/megintallunkvazze/image/mavstartj.jpg[/imgr](…)– Sorry? – felelte a lány. – He said… – próbáltam kisegíteni a helyzetet. – Firszt klassz – mutat a padlóra kalauz. – Szekond klassz tikket – lobogtatja a jegyet. – Gó szekondklassz! – OK, I’m sorry! – Gó szekond klassz!(…)

“(…)Látta rajtam a tétovaságom, tudta hogy ez nem jelent jót. Rá akartam cáfolni, oda akartam sózni valami jó replikát, amire nem bír felelni, amitÅ‘l elszégyelli magát, leül és végigolvassa a munkámat. Nem jutott eszembe semmi, a helyzet lassan lépésrÅ‘l-lépésre egyre kínosabbá vált. Én néztem Å‘t, vállaim összeestek, kezem – papírjaimmal markomban – lehanyatlott. Ő pedig…

Látta rajtam a tétovaságom, tudta hogy ez nem jelent jót. Rá akartam cáfolni, oda akartam sózni valami jó replikát, amire nem bír felelni, amitől elszégyelli magát, leül és végigolvassa a munkámat. Nem jutott eszembe semmi, a helyzet lassan lépésről-lépésre egyre kínosabbá vált. Én néztem őt, vállaim összeestek, kezem – papírjaimmal markomban – lehanyatlott.

[imgl h=132 w=200]http://losangelespublicrelations.com/wp-content/uploads/2009/09/Bipolar-Disorder.jpg[/imgl]Elmesélem az elmúlt napjaimat: lent, lent, fent, feljebb, nagyon fent, lent, nagyon lent, fent, lent, lent. Van, aki azt mondta rám, hogy [url=http://hu.wikipedia.org/wiki/Bipoláris_zavar]bipoláris[/url] vagyok. Nem értek egyet. Egyik hangulatváltozásom sem volt soha ok nélkül. Sőt, megnézném magamnak azt, aki adott rossz dolgokra úgy reagál: Juhéjj! A jókra meg így: A francba…