BaluLap

Azt a feladatot kaptuk, hogy a 7 fős (amiből egyet még soha nem láttunk) csapatunkat osszuk fel 8-9 szerepre (amiben olyan csodák is voltak, mint a STEEP, aki többek között a projekt politikai megfelelőségéért felel), és tervezzük meg azt a 10 éves fejlesztési és marketing tervet, amiben a jövő biciklijét osztjuk meg a néppel. Nekem…

Szárnyakat bont a tavasz, kivirágzik az élet, szél fodrozza most a tavat, nyoma tűnt mára a jégnek, virágba borultak már a rügyek, sugara melegít délben a napnak, felolvadnak már a szívek, nincs már rajtuk lánca a fagynak.

(…)Nem tudom, mennyit mentem, de egyszer csak ott álltam az Erzsébet híd korlátjának dőlve, és szinte önkénytelenül kinyújtottam a kezem. Halk csobbanást hallottam, majd a következő pillanatban a markomba ugrott valami. Ijedtemben rászorítottam, és berántottam a korláton belülre a kezemmel együtt.(…)

Egy tegnapi beszélgetést tovább gondolva új módszer találtam a csajozásra.

Tegnapszerkesztés… http://tegnapszerkesztes.wordpress.com/ helyett már a: http://tegnapszerk.fw.hu

Elmúlt egy év, megint, és most sem köszöntelek, de gondolok rád, hidd el, van, kit nem feledek. Nem hívlak, nem írok sem e-mailt, sem más levelet, de azért az Úr, bár tagadod őt, legyen teveled!

Amikor levettem a polcról, és először beleszagoltam, akkor majdnem eldobtam az öblítőt. Büdös volt. Erős. Kellemetlen. Büdös. Nincs rá jobb szó. Aztán a tömény illat eloszlott a nyálkahártyámon, és szinte egy kép jelent meg előttem. A strandfürdő képe forró nyári napon, ahogy a medence klórja megcsapja az ember orrát, megcsavarja, majd beleolvad a szabadság, fiatalság,…

Ez egy szonettkoszorúm… szonettkoszorú, már amennyire tőlem telik. 2008.12.10-én született. Most megtaláltam. Remélem, lesz aki örömét leli benne: (u.i.: A mesterszonettet eredetileg hosszas vívódás után az elejére tettem. De most egy barátom azt javallta, kerüljön a végére, hát tessék.)

“(…)A vasúttól egyenes út vezet egy hídhoz – talán neve sincs, Ádám legalábbis nem tud róla, hogy lenne –, ahonnan a Bakony-érbe vetheti magát. Lenézett, nem volt elégedett. Nem elég magas. Eszébe jutott, hogy gyermekkorában sokat járt ide horgászni, szinte mániája volt, hogy a kis ér élettel teli, és vannak benne halak. Nem hittek neki…

“Mert ilyenkor akarva-akaratlan elgondolkozik az ember, hogy ugyan most jó, de hamarosan összecsapnak a fölötte a hullámok, és utána ki tudja, mi lesz… Mert lehet, hogy a hullámok meggyötrik testét, de feltépik pányváit is, és később partra dobják valahol. Hogy ott talpra áll, és elindul magának új helyet, vagy hazatérési módot keresni, az más kérdés.”