Amikor beköltöztem a kollégiumba a kezembe nyomtak egy 10 literes vödröt, hogy legyen mivel felmossak. Ezt a legtöbb kollégista — két felmosás között — szemetesnek használta. Másodéves koromtól ez nem bizonyult elégnek, és vettem egy 30 literes kukát, ami 3 embert úgy-ahogy kiszolgált. Mióta egyedül élek (főleg, hogy kb. heti egyszer főzök) ez azt eredményezte, hogy viszonylag ritkán (2-3 hetente) kell levinnem a szemetet.
Ma reggel munkába menetel előtt rá kellett jönnöm, hogy a tegnapi szórólapok már nem férnek a szemetesbe, sőt, némi muslicaállomány is remek kolóniát talált ott. Levittem hát, és kiöntöttem a kukába. A szaga fertelmes volt, de hát volt benne krumpli héj, dinnyehéj, darált hús darabkák, kávé zacc, és egy nagyon rossz állapotú paprika. (Legalább is ezekre emlékszem.)
A bonyodalom ott következett, hogy alig hogy a kukába öntöttem a szemetet, annak szaga kiáradt, és erre a szagra azonnal a szemetes térbe teleportált a ház által fizetett (!) takarító néni, és rám kiabált:
— Mit csinált maga?!
— Kiöntöttem a szemetet… — úgy meg voltam illetődve, mint szűzlány a Rudas fürdőben.
— Minek van ilyen szaga?!
— A szemétnek…
— De mi van benne?!
— Tessék?
— Miért ilyen büdös?!
— Mert szemét… — egyszerűen nem is értettem, hogy miért vagyok elővéve.
— Azonnal mondja meg, hogy mi ilyen büdös! — láttam rajta, hogy felképelne, ha tehetné.
— Nem tudom — mondtam az igazságnak megfelelően.
— Ha nem mondja meg most azonnal, akkor megkeresem! — Én csak álltam ott, mint a bálám szamara, mert nem értettem: most tényleg azzal fenyeget, hogyha nem mondom meg, hogy mi ilyen undorítóan büdös, akkor ő belemászik a kukába, és kibúvárkodja a választ?! Mi ő, valami szagfetisiszta, vagy mi van?!
— Mondja meg, mi ilyen büdös, vagy megkeresem és az ajtajára kenem! — bár így már volt értelme, annyira feldühített, hogy elkezdtünk azon vitatkozni, hogy mi a baja azzal, hogy büdös a szemetem.
A lényeg, hogy ő fel volt háborodva, mert az én szemetem büdös, és úgy érezte, hogy magyarázattal tartozom neki, vagy megbüntet, mert ezt a kukát, amibe én a büdös szemetemet dobtam neki kell kihordania a kukásautóhoz, meg behordania, meg ő szokta elmosni is, én meg beleöntöm a szemetem, ami még büdös is. Én meg úgy voltam vele, hogy ez az ő munkája. Ő meg azt mondta, hogy ennyit nem fizet neki a ház. Kérdeztem, hogy mennyit kap, gondoltam felajánlom, hogy megduplázom — hadd fájjon neki, de az igazság az, hogy nincs egy vasam se –, de nem mondta el. Javasoltam, hogy váltson szakmát, ő meg azt kívánta, hogy én is legyek takarítónő (sic!), lehetőleg putriban, ahol mások is a szemetesbe járnak szükséget végezni a WC helyett.
Ez ugyan már semmit nem old meg, de innen üzenném minden takarítónak, aki ezt véletlenül olvassa: A szemét büdös!
Leave a Reply