“Lassan múlik az éjjel,
csak unottan pislogok,
agyamban bit, meg byte forog,
meg mihaszna algoritmusok.(…)”
Melletted fekszem
Lassan múlik az éjjel,
csak unottan pislogok,
agyamban bit, meg byte forog,
meg mihaszna algoritmusok
Kint néha csend,
majd egy gólya
kél kocsmadalra,
vagy épp hány
a házfalamra.
Nyúlik minden,
az árnyék marad,
és fejemben pixel
és koordináta had…
De csitt, mi ez?!
Mozdulsz, tán rosszat álmodsz?!
Én zavartalak?! Őriz
még álmot a szemed?!
Csak kósza mozgás,
fals riasztás,
semmi nem volt,
jó ez így.
Melletted fekszem,
és boldog vagyok.
Álmodtól nyugszom, és
teérted hallgatok.
Lecsúszott válladról a pléd,
és bőrödön a holdfény táncra kél,
de én betakarlak óva, féltve, újra,
feléd gyenge csókot fújva.
Aludj, Kedves, álmodj szépet,
ha már egyszer az élet,
meg a szakma,
mára digitálisra szabta,
az én szívem, lelkem,
tebenned újra szépre leltem
Maradj álmom álmodója,
maradj az én nyugodalmam,
az én meseszép birodalmam,
s lesz válladnak takarója.
Leave a Reply