BaluLap

Pittával ellógtunk óráról. Így nézett ki a falu.

Szóval elvittek minket az angol nyelv bölcsőjébe. Városba, életbe, oda, ahol van és mozog a nép… Nem szeretnék falun lakni… Vagy szereznem kell jogsit és kocsit… vagy elég pénzt elég taxira… Na mindegy! Oxford:

Itt van az ősz, itt van újra, hulló színes levelek, szélben forgó, zúgó tánccal siratják a meleget.

Ma éppen papírmunkát intéztem, amikor a szállás felé menet belebotlottam ezekbe:

Szóval a Cambrdige University jelenleg a világ legjobb egyeteme…

Szóval, szeretném ezzel kezdeni:

– Na mi van? – kérdezte. Szállítója, a Magyar Turista, barátainak csak M. T., vagy Matu, szuszogott. – Ideértünk. – Hát csak hogy! – fakadt ki. – Már majd meg döglöttem odabent!

A pár szerelmesen évődött egymással a fűz alatti padon. – Mi történne, ha elhagynálak? – kérdezte a lány kacérkodva.

Volt ma International Food Fest. Indultunk egy kis marhapaprikással (csipetkét készítettünk hozzá, mert az volt megoldható),  és húsos palacsintával. (Némiképpen módosítottuk a receptet, mert nem voltak olyan hungarikumaink, mint a pirosarany, vagy a foghagymakrém, és nem sertésből volt, hanem marhából, de zseniális lett… szerintem!) A többihez már nem is kellenek szavak:

Tegnap előtt, az Introduction to C órán mondta az előadó: — Please class, let me shortly introduce you to C. Nekem ez jutott egyből eszembe: — Class, meet C. C, meet class. (And that’s how C++ was born…) Bizony.