Eml\u00e9kszem, hogy amikor \u00e1lmodtam (2008.07.22), rossz volt. T\u00f6prengtem rajta, nem lett jobb. Le\u00edrtam (2008.07.22), kicsivel egyszer\u0171bb lett. \u00c9s most (2010.07.07) csak az\u00e9rt teszem \u00fajra k\u00f6zz\u00e9, mert jobb \u00edr\u00e1s, mint sem hogy eldobjam:<\/p>\n
<\/p>\n
Kicsi h\u00e1zik\u00f3 el\u0151tt \u00e1lltam, egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt ismer\u0151s, egy tanya lehetett, mert szomsz\u00e9dok nem voltak sehol. Bel\u00e9ptem. Odabent egy r\u00f6vid el\u0151szoba ut\u00e1n egy konyh\u00e1ba \u00e9rtem. Bent egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, \u0151sz haj\u00fa n\u00e9ni gy\u00fart valamilyen t\u00e9szt\u00e1t. Nem tudtam volna megmondani honnan, de ismer\u0151snek t\u0171nt. Mellette egy apr\u00f3-pici aranyhaj\u00fa l\u00e1ny n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt, \u00e9s k\u00e9rdezte, hogy \u201eMeddig tart m\u00e9g?\u201d. \u201eM\u00e9g vagy egy \u00f3r\u00e1t kell keleszteni!\u201d – j\u00f6tt a felelet. A kisl\u00e1ny duzzogva jelentette be, hogy kimegy j\u00e1tszani. K\u00f6vettem.<\/p>\n
\u00dagy \u00e9reztem, ut\u00e1l itt lenni, hogy nem szereti, hogy itt nincs t\u00e9v\u00e9, csak k\u00f6nyvek, \u00e9s hogy sokszor azzal tellenek el a kora-d\u00e9lut\u00e1nok, hogy a nagymama \u00e9s a nagypapa olvas. \u0150 meg m\u00e1r sz\u00e9gyelli mindig j\u00e1tszani h\u00edvni \u0151ket, mert ut\u00e1na mindig mennek is vissza olvasni, \u00fagyhogy biztos nem sz\u00edvesen szak\u00edtj\u00e1k meg a dolgot. R\u00e1ad\u00e1sul a papa meg nem is volt \u00e9ppen otthon, mert a v\u00e1rosba ment k\u00f6nyvet venni. Ezt is ut\u00e1lta. Nem szerette, hogy \u0151t nem vitte mag\u00e1val, mert nem akarta hajnalban felkelteni. A v\u00e1rosban jobb mint itt, ott nem olvas mindig mindenki.<\/p>\n
A konyh\u00e1b\u00f3l t\u00f6bb ajt\u00f3 is ny\u00edlt, m\u00e1r nem tudn\u00e1m megmondani, mennyi, de tal\u00e1n t\u00fal sok is. Mindenesetre az egyik, amerre mi ment\u00fcnk, az k\u00f6zvetlen\u00fcl a h\u00e1ts\u00f3 kertre ny\u00edlt. Odakint gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en karbantartott vetem\u00e9nyes tal\u00e1ltunk, k\u00e1poszt\u00e1val, r\u00e9p\u00e1val, \u00e9s kis, kitaposott \u00fattal k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, ami \u00e9ppen k\u00f6z\u00e9pen, ny\u00edlegyenesen el\u0151re vezetett. A kisl\u00e1ny ebbe az ir\u00e1nyba ment, \u00e9s \u00e9n erre is k\u00f6vettem.<\/p>\n
A kiskert ut\u00e1n egy f\u00fcves ter\u00fclet k\u00f6vetkezett, jobbra egy homokoz\u00f3val. A gyermek \u00e9pp ide tartott, emellett telepedett le egy nagyobb darab feh\u00e9r k\u0151re. Ott azt\u00e1n unottan kezdte el f\u00e9lk\u00e9zzel lap\u00e1tolni a homokot, m\u00edg nem egy c\u00e9ltalan kis lyukat \u00e1sott, amit azonnal be is temetett. M\u00e9g \u00edgy gubbasztott volna egy darabig, de ugat\u00e1st halottunk, \u0151 felkapta a fej\u00e9t, \u00e9n megr\u00e9m\u00fcltem, megfordultam, \u00e9s egy loncsos pulikuty\u00e1t fedeztem fel a l\u00e1baim el\u0151tt. A kutya el\u0151tt heverte egy kis lila labda, amit felkapott, elejtett, \u00e9s megint ugatott.<\/p>\n
– Most nincs kedvem j\u00e1tszani, Tomi! – mintha vill\u00e1m v\u00e1gott volna \u00e1t rajtam, \u00fagy villant be a kutya eml\u00e9ke. A kuty\u00e1t racka Tominak h\u00edvt\u00e1k, a nagymama nevezte el \u00edgy, \u00e9s mindig mosolygott, ak\u00e1rh\u00e1nyszor csak sz\u00f3l\u00edtotta.<\/p>\n
Racka Tomi azonban kitart\u00f3 volt, \u00e9s a kisl\u00e1ny elunva az ugat\u00e1st, felkapta a labd\u00e1t, \u00e9s elhaj\u00edtotta. A kutya hihetetlen sebess\u00e9ggel lend\u00fclt a labda ut\u00e1n. Azt\u00e1n nem j\u00f6tt, csak ugatott. Ezt a l’\u00e1nyz\u00f3 is \u00e9szre vette, \u00e9s az eb ut\u00e1n n\u00e9zett. Az eg\u00e9szen a kis f\u00fcves r\u00e9sz v\u00e9g\u00e9ig futott, ahol azt\u00e1n fel-al\u00e1 j\u00e1r\u0151r\u00f6zve ugatta a f\u00e1kat.<\/p>\n
– Na mi az, nem mersz bemenni, te buta? – alig, hogy ezt kimondta, m\u00e1r indult is a labda ut\u00e1n, hogy p\u00e9ld\u00e1t mutasson. Ahogy ott j\u00e1rt kelt, nem a labd\u00e1t, hanem egy frissen felvert s\u00fcnit vett \u00e9szre a f\u00f6ld\u00f6n. Ahogy k\u00f6zelebb l\u00e9pett az erdei \u00e1llatka iszkolni kezdett befel\u00e9.<\/p>\n
A kisl\u00e1ny gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl vettette mag\u00e1t ut\u00e1na, \u00e9n meg a kisl\u00e1ny ut\u00e1n. Agg\u00f3dva n\u00e9ztem vissza a m\u00e9g mindig idegesen ugat\u00f3 kuty\u00e1ra. Vajon mit akarhat? Mi\u00e9rt nem j\u00f6n be? Att\u00f3l f\u00e9ltem, hogy valami sz\u00f6rny\u0171s\u00e9g lakik a f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt, de szerencs\u00e9re nem lett igazam.<\/p>\n
Nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi ijeszt\u0151. Az \u00e1lombeli gyerk\u0151c\u00f6t mag\u00e1val ragadta az erd\u0151 \u00e9l\u0151vil\u00e1g\u00e1nak sz\u00e9ps\u00e9ge, \u00e9s megb\u00e1mult minden gomb\u00e1t, a nagyobb moh\u00e1kat, \u00e9 tal\u00e1lkozott kis r\u00e1gcs\u00e1l\u00f3kkal is, \u00e9s hatalmasra ny\u00edlt szemekkel j\u00e1rt k\u00f6rbe-k\u00f6rbe.<\/p>\n
Azt\u00e1n r\u00e1bukkant egy ter\u00fcletre, amit kis faker\u00edt\u00e9s vett k\u00f6rbe. Nem tudta, hogy minek azt a p\u00e1r m\u00e9tert beker\u00edteni, m\u00e9g csak egy vir\u00e1g sem volt k\u00f6zt\u00fck, hogy azt v\u00e9dj\u00e9k, ahogy a nagyi szokta beker\u00edteni a vir\u00e1g \u00e1gy\u00e1sokat. Egyszeriben az a kis ter\u00fclet lett a leg\u00e9rdekesebb hely a vil\u00e1gon. \u00c1t akart m\u00e1szni a ker\u00edt\u00e9sen,d e nem tudott, mert amint megt\u00e1masztotta mag\u00e1t, hogy fell\u00e9pjen az els\u0151 f\u00e1ra, a korhadt szerkezet bed\u0151lt. Kicsit megijedt ugyan, hogy mit csin\u00e1lt, de mivel nem volt senki a k\u00f6rny\u00e9ken ez\u00e9rt f\u00e9lve bel\u00e9pett a frissen keletkezett lyukon.<\/p>\n
Nem volt benn semmi \u00e9rdekes. Az els\u0151 l\u00e9p\u00e9sn\u00e9l legal\u00e1bbis biztosan nem. Beljebb ment. De ak\u00e1rhogy is igyekezett a hely \u00e9pp olyan volt, mint az erd\u0151 b\u00e1rmely m\u00e1sik pontja. M\u00e1r majdnem visszafordult, amikor meg\u00e9rezte, hogy enyh\u00e9n rug\u00f3zik a l\u00e1ba alatt a talaj. Ez tetszett neki, \u00fagyhogy ugrott egyet.<\/p>\n
Amint a l\u00e1ba a talajt \u00e9rte, az sz\u00f6rny\u0171 robajjal nyelte el \u0151t. \u00c9n hi\u00e1ba n\u00e9ztem ut\u00e1na, eltartott j\u00f3 p\u00e1r k\u00ednosan hossz\u00fa m\u00e1sodpercig, m\u00edg a s\u00f6t\u00e9tben \u00e9szrevettem a v\u00edz tetej\u00e9n. Legal\u00e1bb \u00faszni tudod, ez volt az els\u0151 gondolatom. Ez egy k\u00fat, futott \u00e1t az agyamon egyb\u0151l ut\u00e1na. Seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt k\u00e9ne mennem, ezt tudtam ugyan,d e k\u00e9ptelen voltam levenni a szemem r\u00f3la. \u0150 pr\u00fcszk\u00f6lt, \u00e9s idegesen kapkodta a fej\u00e9t jobbra-balra. Azt\u00e1n kiab\u00e1lni kezdett, \u00e9s perceken kereszt\u00fcl csak kiab\u00e1lt, \u00e9s s\u00edrt, azt\u00e1n m\u00e1r csak szipogott, \u00e9n meg teljesen tehetetlen\u00fcl n\u00e9ztem.<\/p>\n
Legal\u00e1bb egy \u00f3ra telt el \u00edgy, amikor beugattak a k\u00fatba. \u0150 f\u00f6lkapta a fej\u00e9t, \u00e9s felki\u00e1ltott.<\/p>\n
– Tomi! H\u00edvd ide Zsuzsi mam\u00e1t! H\u00edvd, Tomi! – de Tomi nem h\u00edvott senkit, csak fark cs\u00f3v\u00e1lva ugatott lefel\u00e9.<\/p>\n
K\u00f6z\u00e9m, \u00e9s a kutya k\u00f6z\u00e9 l\u00e9pett egy f\u00e9rfi. Id\u0151s volt m\u00e1r, magas \u00e9s szik\u00e1r.<\/p>\n
– Na mi az? – k\u00e9rdezte, majd lehajolt a lyukhoz.<\/p>\n
– Papa! Papa! Papa seg\u00edts! – kiab\u00e1lt a gyerek. A f\u00e9rfi sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl f\u00e9lredob\u00e1lta a t\u00f6bbi korhadt deszk\u00e1t is, \u00e9s \u00edgy m\u00e1r tiszt\u00e1n l\u00e1tta a kisl\u00e1nyt. Nem is volt olyan m\u00e9lyen. Ha j\u00f3l ny\u00fajt\u00f3zkodtak mindketten, el\u00e9rhett\u00e9k egym\u00e1s kez\u00e9t. Ez siker\u00fclt is, \u00e9s az id\u0151s f\u00e9rfi egy er\u0151s r\u00e1nt\u00e1ssal kiemelte a csemet\u00e9t a v\u00edzb\u0151l. Miut\u00e1n partra tette, fel\u00e1llt, az orra hegy\u00e9ig leh\u00fazta a szem\u00fcveg\u00e9t, \u00e9s egyszer\u0171en, lassan, kim\u00e9rten csak annyit mondott:<\/p>\n
– Kisl\u00e1nyom, ez nagyon h\u00fclye \u00f6tlet volt!<\/p>\n
Nem mert r\u00e1n\u00e9zni a nagyapj\u00e1ra, \u00e9s annyira sz\u00e9gyellte mag\u00e1t, hogy ink\u00e1bb vissza akart m\u00e1szni a v\u00edzbe. Erre azonban nem volt lehet\u0151s\u00e9ge, mert a k\u00e9t er\u0151s kar f\u00f6lkapta, \u00e9s \u00f6lben vitt\u00e9k eg\u00e9sz haz\u00e1ig. \u00c9n alig b\u00edrtam tartani az iramot, \u00e9s \u00e1lland\u00f3an elakadtam a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck ugr\u00e1ndoz\u00f3, vid\u00e1m pulikuty\u00e1ban is.<\/p>\n
De csak vissza\u00e9rt\u00fcnk, \u00e9s benyitottunk a konyh\u00e1ba, ahol a t\u00e9szt\u00e1t gy\u00far\u00f3 id\u0151s asszonnyal szemben egy csont sov\u00e1ny \u00f6reg f\u00e9rfi \u00fcld\u00f6g\u00e9lt. Megbabon\u00e1zott a l\u00e1tv\u00e1nya. Alig \u00e9rz\u00e9keltem a mellettem zajl\u00f3 esem\u00e9nyt.<\/p>\n
– Uram, Isten, mi t\u00f6rt\u00e9nt?! – ugrott fel a nagyi.<\/p>\n
– Beesett a r\u00e9gi k\u00fatba!<\/p>\n
– Azonnal vigy\u00fck a f\u00fcrd\u0151be! – mindenki elt\u0171nt az egyik ajt\u00f3n \u00e1t, \u00e9s \u00e9n egyed\u00fcl maradtam az idegennel.<\/p>\n
Sz\u00f3tlanul \u00fclt ott rojtos karim\u00e1j\u00fa, olajz\u00f6ld kalapj\u00e1ban. A ruh\u00e1ja piszkos volt, \u00e9s szakadt. Az arca porlepte, a keze aszott \u00e9s m\u00e1jfoltokkal teli. Szomor\u00faan n\u00e9zett k\u00f6rbe, azt\u00e1n meg egy pip\u00e1t hal\u00e1szott el\u0151 a zseb\u00e9b\u0151l, \u00e9s azzal kezdett j\u00e1tszani.<\/p>\n
\u00dagy \u00e9reztem, f\u00f6ldbe gy\u00f6kerezik a l\u00e1bam. K\u00f6zelebb mentem az \u00f6reghez, \u00e9s belen\u00e9ztem a f\u00e1radt k\u00e9k szem\u00e9be. Ez m\u00e9g jobban megijesztett. Nagyon szurkoltam, hogy ne k\u00e9k legyen a szeme, de az volt. M\u00e9g remegtem kicsit, amikor el\u0151ker\u00fclt az egyik ajt\u00f3 m\u00f6g\u00fcl a nagypapa, \u00e9s lelt az idegen mell\u00e9.<\/p>\n
– Lefekteti, azt\u00e1n j\u00f6n. – mondta egykedv\u0171en, a m\u00e1sik csak b\u00f3lintott r\u00e1.<\/p>\n
Nem telt el egy perc, \u00e9s ny\u00edlt az egyik ajt\u00f3. A nagymama n\u00e9zett ki rajta.<\/p>\n
– Azt mondja, Tamsa papa is j\u00f6jj\u00f6n! – a f\u00e9rfi f\u00f6l\u00e1llt, \u00e9s kiment.<\/p>\n
Ez a n\u00e9v megint fejbe v\u00e1gott. \u00c9reztem, hogy egyre idegesebb leszek. H\u00e1t m\u00e9g akkor, amikor a szakadt f\u00e9rfi k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, \u00e9s a zseb\u00e9be t\u00f6mk\u00f6d\u00f6tt egy f\u00e9l sz\u00e1l kolb\u00e1szt, ami az asztalon hevert. Ez betette a kaput. \u00c9reztem, ahogy gyorsul a pulzusom, minden sz\u00edvver\u00e9sem \u00fagy zengett vissza a f\u00fclembe, mintha \u00fcstdobokat vern\u00e9nek k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem minden fel\u00e9. Er\u0151t vettem magamon, \u00e9s \u00fajra a f\u00e9rfi szem\u00e9be n\u00e9ztem, ahonnan lassan leg\u00f6rd\u00fclt egy k\u00f6nnycsepp.<\/p>\n
Ekkor \u00e9bredtem. \u00dagy \u00fcltem f\u00f6l az \u00e1gyamban, mint akit \u0171znek. Az \u00e9pp velem szemben nejlonzacsk\u00f3t szed\u0151 szobat\u00e1rsam nem is gy\u0151z\u00f6tt bocs\u00e1natot k\u00e9rni az\u00e9rt, hogy felvert. Csak annyit mondtam, hogy am\u00fagy is ideje m\u00e1r, holott legsz\u00edvesebben \u00f6sszecs\u00f3koltam volna mind a k\u00e9t kez\u00e9t, mert kir\u00e1ngatott onnan, ahol voltam.<\/p>\n
Ki\u00fcltem a szabad \u00e9g al\u00e1 gondolkozni, hogy mi volt ez, hogy mi\u00e9rt voltak ismer\u0151sek az emberek, \u00e9s mi\u00e9rt h\u00edvt\u00e1k \u0151ket \u00fagy, ahogy… de nem sokra jutottam. Kicsit m\u00e9g mindig remegtem, \u00e9s f\u00e9ltem. Hogy eltereljem a figyelmem, megszereltem a k\u00e1d \u00e9s a mosd\u00f3kagyl\u00f3 lefoly\u00f3j\u00e1t is, de \u00edgy sem lettem nyugodtabb. Lassan kezdek belet\u00f6r\u0151dni, le\u00edrom, h\u00e1tha \u00edgy kimegy bel\u0151lem v\u00e9gre… Nem tudom…<\/p>\n<\/div>\n<\/div>\n<\/div>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Eml\u00e9kszem, hogy amikor \u00e1lmodtam (2008.07.22), rossz volt. T\u00f6prengtem rajta, nem lett jobb. Le\u00edrtam (2008.07.22), kicsivel egyszer\u0171bb lett. \u00c9s most (2010.07.07) csak az\u00e9rt teszem \u00fajra k\u00f6zz\u00e9, mert jobb \u00edr\u00e1s, mint sem hogy eldobjam:<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/207"}],"collection":[{"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=207"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/207\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":209,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/207\/revisions\/209"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=207"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=207"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=207"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}