{"id":760,"date":"2011-01-06T22:37:54","date_gmt":"2011-01-06T20:37:54","guid":{"rendered":"http:\/\/balulap.hu\/?p=760"},"modified":"2011-01-06T22:37:54","modified_gmt":"2011-01-06T20:37:54","slug":"a-hidon","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/2011\/01\/06\/a-hidon\/","title":{"rendered":"A h\u00eddon"},"content":{"rendered":"

“(…)A vas\u00fatt\u00f3l egyenes \u00fat vezet egy h\u00eddhoz \u2013 tal\u00e1n neve sincs, \u00c1d\u00e1m legal\u00e1bbis nem tud r\u00f3la, hogy lenne \u2013, ahonnan a Bakony-\u00e9rbe vetheti mag\u00e1t. Len\u00e9zett, nem volt el\u00e9gedett. Nem el\u00e9g magas. Esz\u00e9be jutott, hogy gyermekkor\u00e1ban sokat j\u00e1rt ide horg\u00e1szni, szinte m\u00e1ni\u00e1ja volt, hogy a kis \u00e9r \u00e9lettel teli, \u00e9s vannak benne halak. Nem hittek neki otthon, \u00e9s sokszor kinevett\u00e9k, az\u00e9rt, mert szerint\u00fck soha sem fogott semmit.(…)”<\/em><\/p>\n

<\/p>\n

\n

Szerette a l\u00e1nyt; ahogy \u0151 fogalmazott: nagyon szerette. Nem volt ugyan szerelmes, de nagyon er\u0151s \u00e9rzelmek k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k a l\u00e1nyhoz, \u00e9pp ez\u00e9rt nagyon f\u00e1jt a v\u00e9ge.<\/p>\n<\/div>\n

\n

Volt nekik egy k\u00f6z\u00f6s kis lak\u00e1suk. Persze, puszt\u00e1n technikailag a lak\u00e1s a l\u00e1ny\u00e9 volt, \u0151 vette, pontosabban az \u0151 nev\u00e9n volt, a fi\u00fa pedig \u2013 nevezz\u00fck \u00c1d\u00e1mnak \u2013 seg\u00edtett megvenni azt, mert egy lak\u00e1sban egy\u00fctt tudnak lenni amikor akarnak, \u00e9s nem zavarja \u0151ket senki. Kezdetnek mindj\u00e1rt adott sz\u00e1zezer forintot \u2013 el\u00e9g volt a hitelre \u2013, majd n\u00e9gy h\u00f3napon \u00e1t \u0151 k\u00e9nyszer\u00fclt fizetni a t\u00f6rleszt\u0151r\u00e9szleteket. Az m\u00e9g n\u00e9gyszer harmincezer. Sokszor gondolt r\u00e1, hogy sok lesz ez\u00e9rt a lak\u00e1s\u00e9rt, mert kicsi is volt, meg vizes is. Amit a legjobban szeretett benne, hogy r\u00e1l\u00e1tott onnan a Dun\u00e1ra.<\/p>\n

Nem messze t\u0151l\u00fck fek\u00fcdt a Szabads\u00e1g h\u00edd. Amikor v\u00e9ge lett k\u00f6zt\u00fck mindennek, ide ment ki el\u0151sz\u00f6r. Le akarta vetni mag\u00e1t, csak azt\u00e1n berezelt. Hazarohant a koll\u00e9giumba, \u00e9s elkezdett pakolni. Haza v\u00e1gyott, otthon akart lenni; eddig, ha ilyen t\u00f6rt\u00e9nt, mindig bez\u00e1rk\u00f3zott a szob\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s lassan rendbe j\u00f6ttek a dolgok. M\u00e1r majdnem mindent becsomagolt, amikor elrohant, \u00e9s meg sem \u00e1llt az \u00e1llom\u00e1sig. Jegyet v\u00e1ltott, \u00e9s v\u00e1rta a vonatot. M\u00e9g f\u00e9l \u00f3ra volt az indul\u00e1sig, esz\u00e9be jutott, hogy visszamenjen a holmijai\u00e9rt, de meggondolta mag\u00e1t, konokul kiv\u00e1rta a vonatot, amin \u2013 mag\u00e1ba z\u00e1rva a hossz\u00fa \u00faton \u2013 \u00fajra v\u00e9giggondolt mindent.<\/p>\n

Amikor megismerte a l\u00e1nyt, az \u00e9ppen interj\u00fat akart vele k\u00e9sz\u00edteni. A h\u00e1ta k\u00f6zep\u00e9re sem k\u00edv\u00e1nta az eg\u00e9szet, de a l\u00e1ny \u2013 aki most kapja meg a Kinga nevet \u2013 kitart\u00f3 volt \u00e9s arrog\u00e1ns.<\/p>\n

– Egyet \u00e9rtesz-e azzal, hogy f\u0151v\u00e1rosunk sz\u00e9gyenfoltja a Duna? – tette f\u00f6l harmadszor is a tolakod\u00f3 k\u00e9rd\u00e9st.<\/p>\n

– Nem. Egy\u00e1ltal\u00e1n nem! – fakadt ki bel\u0151le v\u00e9g\u00fcl.<\/p>\n

– \u00d3, \u00e9s ezt al\u00e1 tudod t\u00e1masztani?<\/p>\n

Nem is \u00e9rtette Kinga k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t. Mit kell ezen al\u00e1t\u00e1masztani?! A Duna sz\u00e9p \u00e9s k\u00e9sz!<\/p>\n

– Gyere velem, mutatok neked valamit!<\/p>\n

Kinga k\u00f6vette \u2013 maga sem tudta mi\u00e9rt \u2013, m\u00edg villamosra nem sz\u00e1lltak. Megk\u00e9rdezte, hogy hova mennek, de csak kit\u00e9r\u0151 v\u00e1laszt kapott. A Margit-szigeten sz\u00e1lltak le. Ott, kis gyalogl\u00e1s ut\u00e1n \u00e1tv\u00e1gtak a szigetet szeg\u00e9lyez\u0151 s\u00f6v\u00e9nyen, \u00e9s le\u00fcltek a meredek oldalfal tetej\u00e9n.<\/p>\n

N\u00e9gy \u00f3r\u00e1t v\u00e1rtak, lassan lement a nap, \u0151k pedig \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is \u00f6sszemelegedtek.<\/p>\n

– Na ez az! – mondta \u00c1d\u00e1m, \u00e9s a parlament fel\u00e9 b\u00f6k\u00f6tt. T\u00e9nyleg sz\u00e9p volt a Duna. Hosszan, t\u00e1ncolva ny\u00faltak el rajta a v\u00e1ros bar\u00e1ts\u00e1gos, naps\u00e1rga f\u00e9nyei, \u00e9s olyannak t\u0171nt a parlament, mint egy hatalmas, k\u00f6z\u00f6s korona a t\u00e1nckar fej\u00e9n. Sz\u00e9p volt, egyszer\u0171 \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gos, val\u00f3ban olyan, amit sz\u00edvesen n\u00e9zeget az ember, \u00e9s amire soha senki nem mondan\u00e1, hogy a v\u00e1ros sz\u00e9gyenfoltja.<\/p>\n

Ez azonban nem csak j\u00f3 \u00e9rv volt, de teljesen f\u00f6l\u00f6sleges is. Mint kider\u00fclt, Kinga nem gondolta komolyan, hogy a Duna elcs\u00faf\u00edtja Budapestet; botr\u00e1ny cikket akart. Hossz\u00fa ideje arra k\u00e9sz\u00fcl, hogy \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 legyen, \u00fagy gondolja, j\u00f3 aj\u00e1nl\u00f3lev\u00e9l, ha az egyetemi lap legfelkapottabb cikkeit tudja felmutatni, amikor \u00e1ll\u00e1sra jelentkezik.<\/p>\n

H\u00e1rom h\u00f3napja voltak egy\u00fctt. Legal\u00e1bbis pap\u00edron. A l\u00e1ny elfoglalt volt, nagyon sokszor nem tudtak tal\u00e1lkozni, rohang\u00e1lt az \u00fcgyei ut\u00e1n, \u00e9p\u00edtette a leend\u0151 karrierj\u00e9t, v\u00e9gezte az egyetemet. \u00c1d\u00e1m is elfoglalt volt, rendesen j\u00e1rt \u00f3r\u00e1ira, fontos szerepet j\u00e1tszott a koll\u00e9giumi k\u00f6z\u00e9letben \u00e9s alkalmank\u00e9nt dolgozott is ezt-azt. Nem \u0151 volt a f\u0151 akad\u00e1ly, ak\u00e1rh\u00e1nyszor Kinga csak k\u00e9rte, m\u00e1r ugrott is, \u00e9s ha kellett, \u00e1tszelte az eg\u00e9sz v\u00e1rost, csak az\u00e9rt, hogy egy\u00fctt legyenek f\u00e9l \u00f3r\u00e1t. Azok a r\u00f6vid tal\u00e1lkoz\u00f3k is sokszor azzal teltek, hogy n\u00e9zte, ahogy a l\u00e1ny \u00e9ppen \u00fcgyeket int\u00e9z telefonon. Ha besz\u00e9lgettek, \u00c1d\u00e1m t\u00f6bbnyire hallgatott; nem mintha nem lett volna mondanival\u00f3ja, de a l\u00e1nynak fontosabb volt, hogy \u0151 besz\u00e9ljen. \u00c1d\u00e1m t\u0171rte, hallgatott. Igaz\u00e1b\u00f3l k\u00e9nyelmes volt neki \u00edgy, \u00e9pp olyan f\u00fcggetlen\u00fcl \u00e9lte \u00e9let\u00e9t, mint eddig, de m\u00e9gis tudta, hogy nem is olyan messze van valaki, akihez hozz\u00e1 lehet b\u00fajni, ha m\u00e1r nagyon szorongat a vil\u00e1g.<\/p>\n

Egyik reggel \u00fagy gondolta, hogy megl\u00e1togatja a l\u00e1nyt. Bombariad\u00f3 miatt elmaradtak az \u00f3r\u00e1i, \u00e9s els\u00e9t\u00e1lt a lak\u00e1shoz. Bel\u00e9pett. Az intermezzo nem igaz\u00e1n filmbeill\u0151 m\u00f3dja ellen\u00e9re a helyzet k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl f\u00e9lre\u00e9rthetetlen volt. Nem az volt a legnagyobb baj, hogy a maga k\u00e9ts\u00e9gbevonhatatlan mivolt\u00e1val mindez megt\u00f6rt\u00e9nt, hanem az, hogy \u00c1d\u00e1m sz\u00e1monk\u00e9rt, mintha lehetne erre elfogadhat\u00f3 magyar\u00e1zatot adni; Kinga pedig besz\u00e1molt, de sokkal rosszabb dolgokr\u00f3l, mint azt \u00c1d\u00e1m rem\u00e9lni tudta.<\/p>\n

\u00c1radtak a szidalmak, a d\u00fch, a harag; a csal\u00f3dott agresszivit\u00e1s testet \u00f6lt\u00f6tt, \u00e9s \u0151rj\u00f6ng\u00e9s\u00e9nek csak azon f\u00e9rfi er\u00e9lyes fell\u00e9p\u00e9se vetett v\u00e9get, akinek jelenl\u00e9te vil\u00e1gra hozta azt. Ezzel \u00f6sszess\u00e9g\u00e9ben k\u00e9tszer al\u00e1zta meg \u0151t az idegen, k\u00e9tszer gy\u0151zte le, ami m\u00e1r t\u00fal sok volt.<\/p>\n

Ez\u00e9rt ment \u00c1d\u00e1m a Dun\u00e1nak, de v\u00e9g\u00fcl nem ugrott. Megijedt. Haza v\u00e1gyott, haza indult. Azt\u00e1n v\u00e9gigment ezen m\u00e9g egyszer a vonaton. H\u00e9t h\u00f3nap az \u00e9let\u00e9b\u0151l \u00e9s rengeteg p\u00e9nz…T\u00fal sokat pazarolt erre a n\u0151re… Ekkor j\u00f6tt a legrosszabb felismer\u00e9s: t\u00fal sokat pazarolt erre a n\u0151re \u00e9s…<\/p>\n

Sz\u00edve felgyorsult, teste felhev\u00fclt, gyomra \u00f6sszeszorult, a vil\u00e1g a vonatablakon k\u00edv\u00fcl jobbra, bel\u00fcl pedig balra kezdett el forogni, m\u00edg szervei odabent h\u00e1traszalt\u00f3kat h\u00e1nytak; \u0151 meg kirohant a WC-be h\u00e1nyni, de nem ment. Egy vas\u00fati kocsi WC-j\u00e9nek nyirkos padl\u00f3j\u00e1n kuporogva mondta ki mag\u00e1ban: volt egy \u00e9s. R\u00e1 \u00e9s a szeret\u0151j\u00e9re k\u00f6lt\u00f6tte el azt a sok p\u00e9nzt, h\u00e9t h\u00f3napja voltak egy\u00fctt King\u00e1val; \u00f6t h\u00f3napja csalta, egy h\u00f3nappal a lak\u00e1sv\u00e1s\u00e1rl\u00e1s el\u0151tt j\u00f6ttek \u00f6ssze…<\/p>\n

Most el\u0151sz\u00f6r \u00f6r\u00fclt neki, hogy \u00e9lhetetlen\u00fcl kicsi az a lak\u00e1s, hogy sal\u00e9tromos a fal, hogy pen\u00e9szes a konyha, hogy csak a folyos\u00f3n van egy darab k\u00f6z\u00f6s WC, hogy tiszt\u00e1n hallani, hogy mit n\u00e9z este a szomsz\u00e9d a t\u00e9v\u00e9j\u00e9n. Azt\u00e1n esz\u00e9be jutott a kil\u00e1t\u00e1s, hogy a lak\u00e1s egyetlen ablak\u00e1n, az apr\u00f3 szoba hatalmas ablak\u00e1n \u00e1t l\u00e1tszik a Duna, jobbra a Szabads\u00e1g h\u00edd, balra a Pet\u0151fi budai sarka. Felr\u00e9mlettek a k\u00e9pek, ahogy hajnalhasadt\u00e1val fel\u00fcl az \u00e1gyon, az apr\u00f3 lyuk hideg, nyirkos leveg\u0151j\u00e9ben, az otthon meleg\u00e9vel \u00e1titatva, a szeretett n\u0151 mellett az \u00e1gyb\u00f3l n\u00e9zi, ahogy a felkel\u0151 nap f\u00e9nye el\u00e1rasztja a Dun\u00e1t; felr\u00e9mlett, hogy ugyanezt az az ismeretlen f\u00e9rfi \u00e9lhette \u00e1t, ugyanott, ugyanazon n\u0151 mellett, sokkal gyakrabban…<\/p>\n

S\u00edrt, s\u00edrva fakadt, mozdulatlanul a falnak d\u0151lt, \u00f6ml\u00f6ttek a k\u00f6nnyei, a vonat f\u00e9kezett, \u0151 pedig leugrott a vonatr\u00f3l. Otthon volt, P\u00e1p\u00e1n. H\u00eddnak ment megint.<\/p>\n

A vas\u00fatt\u00f3l egyenes \u00fat vezet egy h\u00eddhoz \u2013 tal\u00e1n neve sincs, \u00c1d\u00e1m legal\u00e1bbis nem tud r\u00f3la, hogy lenne \u2013, ahonnan a Bakony-\u00e9rbe vetheti mag\u00e1t. Len\u00e9zett, nem volt el\u00e9gedett. Nem el\u00e9g magas. Esz\u00e9be jutott, hogy gyermekkor\u00e1ban sokat j\u00e1rt ide horg\u00e1szni, szinte m\u00e1ni\u00e1ja volt, hogy a kis \u00e9r \u00e9lettel teli, \u00e9s vannak benne halak. Nem hittek neki otthon, \u00e9s sokszor kinevett\u00e9k, az\u00e9rt, mert szerint\u00fck soha sem fogott semmit. Most, egyetemista fejjel t\u00e9nyleg nagyon val\u00f3sz\u00edn\u0171tlennek t\u0171nt, hogy a kis v\u00edzben b\u00e1rmi meg\u00e9ljen. Annak ellen\u00e9re k\u00e9telkedett, hogy eml\u00e9keiben \u00e9lt a sok kifogott hal k\u00e9pe. Nem lehet, hogy m\u00e1r akkor is t\u00e9vedett, hogy m\u00e1r akkor sem akarta \u00e9szrevenni a val\u00f3t, hogy m\u00e1r akkor is sok-sok id\u0151t vesztegetett el teljesen f\u00f6l\u00f6slegesen?…<\/p>\n

Lem\u00e1szott a h\u00edd melletti kis s\u00e1von, melyen kicsit ki volt taposva a gaz. Meredek volt. Eml\u00e9kezett, hogy visszafele sokszor n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b j\u00f6tt, lefel\u00e9 pedig volt hogy seggre esett. Lent nem tal\u00e1lt semmit.<\/p>\n

Nem l\u00e1tott halakat. H\u00fcly\u00e9t csin\u00e1lt mag\u00e1b\u00f3l m\u00e1r akkor is. Elege lett ebb\u0151l, f\u00f6lm\u00e1szott a t\u00f6lt\u00e9sen, \u00e9s tov\u00e1bb haladt az \u00faton, pataknak f\u00f6lfel\u00e9, ahhoz a h\u00eddhoz, ami tal\u00e1n a legmagasabb a Bakony-\u00e9r felett. Nem volt vele el\u00e9gedett, a Szabads\u00e1g h\u00edd enn\u00e9l is magasabb volt, b\u00e1r ez el\u00e9rte a t\u00edzm\u00e9teres magass\u00e1got, de csak az\u00e9rt, mert itt kezd\u0151d\u00f6tt az a gerinc, amin P\u00e1pa f\u0151\u00fatja fek\u00fcdt.<\/p>\n

A Bakony-\u00e9r a Bakony egyik term\u00e9szetes hat\u00e1ra, ez v\u00e1lasztja el a Bakonyt a Kisalf\u00f6ldt\u0151l, legal\u00e1bbis \u00edgy sz\u00f3lt a f\u00f6ldrajz\u00f3rai anyag, ami most hirtelen esz\u00e9be jutott. Tov\u00e1bb sietett, \u00e1tv\u00e1gott a V\u00e1rkerten, foly\u00e1s ir\u00e1nnyal szemben haladva el\u00e9rte azt a hidat, aminek a h\u00e1t\u00e1n kereszt\u00fclfut a Gr\u00f3f \u00fat. Ez m\u00e9g alacsonyabb volt. Itt meg\u00e1llt. Megl\u00e1tta a nagy keresztet, ami \u00e9vekkel kor\u00e1bban m\u00e9g egy k\u0151 fesz\u00fclet volt, hatalmas talapzattal \u00e9s egy \u00fct\u00f6tt-kopott Krisztussal. Most egy fa t\u00e1kolm\u00e1ny \u00e9s egy pl\u00e9h J\u00e9zus k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte \u0151t.<\/p>\n

Mikor cser\u00e9lhett\u00e9k ezt ki?… Balra t\u0151le, az \u00e9rnek felfel\u00e9 ter\u00fcltek el az ismeretlen vid\u00e9kek. J\u00e1rt arra, egyszer v\u00e9gigj\u00e1rta, de nem sz\u00edvesen ment oda. Az m\u00e1r nagyon messzi volt az otthon\u00e1t\u00f3l, valamit\u0151l idegenebb, mint a patakon lejjebb. Valaha vett egy zsebpec\u00e1t, egy k\u00f6nny\u0171\u00fasz\u00f3s szerel\u00e9ket l\u00e9tr\u00e1n, mert \u00fagy gondolta, ha felszerel\u00e9s\u00e9t l\u00e1thatatlanul ki tudja csemp\u00e9szni a h\u00e1zb\u00f3l, a lefitym\u00e1l\u00f3 megjegyz\u00e9seket sem kell majd hallgatnia otthon, ha nem visz haza semmit, de terve nem v\u00e1lt be, m\u00e9g els\u0151 nap elvesztette azt, lyukas volt a zsebe. Akkor, amikor ez t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9ppen a foly\u00f3 fels\u0151bb vid\u00e9kein porty\u00e1zott. Ez\u00e9rt sem szerette azt a k\u00f6rny\u00e9ket.<\/p>\n

Most viszont elindult arra, mert ideje volt, hogy megh\u00f3d\u00edtsa azt. Csak a k\u00f6vetkez\u0151 nevenincs h\u00eddig ment, ott r\u00e1j\u00f6tt, semmi haszna. Minden magas h\u00eddon j\u00e1rt m\u00e1r, a terepet meg nem tudja megh\u00f3d\u00edtani. A v\u00edzre n\u00e9zett. Szerette ezt a l\u00e1tv\u00e1nyt, \u00f3r\u00e1kig el tudta n\u00e9zni. Nem is nagyon tudta, hogy a horg\u00e1szat \u00e9lm\u00e9ny\u00e9\u00e9rt, vagy a v\u00edz b\u00e1mul\u00e1s\u00e1\u00e9rt j\u00e1rt-e egy\u00e1ltal\u00e1n pec\u00e1zni. Ebbe belevetni mag\u00e1t? Mire volna az j\u00f3? Ism\u00e9t vesztesk\u00e9nt, l\u00f3g\u00f3 orral elindult vissza.<\/p>\n

Egy ponton meg\u00e1llt. Fel akarta emelni a fej\u00e9t, de nem volt hozz\u00e1 ereje, jobbra, a v\u00edzre n\u00e9zett. Lassan fordult el, majd hirtelen kapta vissza a fej\u00e9t: megakadt tekintete valami pasztellsz\u00edn\u0171, term\u00e9szetellenes dolgon. Nem hitte el, de el akarta, elcs\u00faszott a t\u00f6lt\u00e9s fal\u00e1n, ahogy a r\u00f6pke pillanatra felvillan\u00f3 valami ut\u00e1n vetette mag\u00e1t. Kis kotor\u00e1sz\u00e1s ut\u00e1n, egy f\u0171csom\u00f3 t\u00f6v\u00e9ben megtal\u00e1lta azt, k\u00f6nnyen kiford\u00edtotta a f\u00f6ldb\u0151l, \u00e9s r\u00e1csod\u00e1lkozott. Egy apr\u00f3, k\u00e9k-piros \u00fasz\u00f3val szerelt r\u00e9ges-r\u00e9gi zsebpeca volt a kez\u00e9ben. Halv\u00e1ny eml\u00e9kei voltak csak r\u00f3la, de biztos volt benne, ez az, amit \u0151 akkor elhagyott, \u00e9s hi\u00e1ba keresett. Az \u00dar elvette, az \u00dar visszaadta.<\/p>\n

Elindult lefel\u00e9 a patak ment\u00e9n. Visszas\u00e9t\u00e1lt a v\u00e1rkertbe, \u00e9s nem messze a pl\u00e9h megv\u00e1lt\u00f3t\u00f3l meg\u00e1llt. Ide is sokat j\u00e1rt, itt kisz\u00e9lesedett a v\u00edz \u00e9s m\u00e9ly is volt, valamif\u00e9le cs\u00f6vet vezettek \u00e1t a V\u00e1rkert alatt, \u00e9s itt tal\u00e1lkozott a Bakony-\u00e9rrel, \u00e1m nem volt el\u00e9g m\u00e9lyen, a v\u00edz lassan kimosta. Azon az azbesztbe csavart cs\u00f6v\u00f6n \u00e1t lehetett menni a t\u00falpartra sz\u00e1raz l\u00e1bbal, onnan remek\u00fcl lehetett horg\u00e1szni, \u00e9s itt t\u00e9len se volt j\u00e9g, mert valami meleg ment a cs\u0151ben. Ez a cs\u0151 hi\u00e1nyzott. K\u00e9t hatalmas v\u00e9gz\u00e1rral lehegesztve, leplomb\u00e1lva csonkok \u00e1lltak ki a f\u00f6ldb\u0151l, \u00e9s a kis \u00e9r f\u00f6l\u00f6tt nem volt t\u00f6bbet \u00fat.<\/p>\n

N\u00e9gy-\u00f6t m\u00e9terrel lejjebb \u00e1t lehetett ugrani a t\u00faloldalra, m\u00e9g p\u00e1r m\u00e9ter \u00e9s van ott egy h\u00edd is. (No meg p\u00e1r m\u00e9terrel feljebb is.) Ellopt\u00e1k a cs\u00f6v\u00e9t. Ez felh\u00e1bor\u00edt\u00f3! D\u00fch\u00f6dten ment tov\u00e1bb, \u00e9s eld\u00f6nt\u00f6tte, leveti mag\u00e1t a k\u00f6vetkez\u0151 kis h\u00eddr\u00f3l.<\/p>\n

Nem akart m\u00e1r meghalni. Csak szerette a dr\u00e1m\u00e1t. M\u00e9g gyerekk\u00e9nt, amikor alig p\u00e1r oszt\u00e1lyt j\u00e1rt ki az iskol\u00e1ban, tagja volt egy band\u00e1nak. Band\u00e1nak h\u00edvt\u00e1k a kis csapatukat, aminek minden bandatev\u00e9kenys\u00e9ge abban mer\u00fclt ki, hogy egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a napjaikat, hogy egy\u00fctt bicikliztek, \u00e9s hogy este azt lehetett v\u00e1laszolni a \u201eMit csin\u00e1lt\u00e1l eg\u00e9sz nap?\u201d \u2013 k\u00e9rd\u00e9sre, hogy \u201eA Band\u00e1val l\u00f3gtam\u201d, amit \u0151k nagyon nagyfi\u00fas dolognak \u00e9reztek. N\u00e1luk, akkoriban volt egy b\u00e1tors\u00e1gpr\u00f3ba. \u00c1t kellett ugrani a h\u00eddr\u00f3l az uszoda-cs\u0151re. A v\u00e1rosi uszoda a term\u00e1lvizet egy hossz\u00fa cs\u0151rendszeren \u00e1t a Bakony-\u00e9rbe vezette, \u00e1ll\u00edt\u00f3lag volt valaki, akinek siker\u00fclt odaugrani, de \u0151k ak\u00e1rh\u00e1nyszor megpr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k, kudarcot vallottak. Azt tervezte, hogy majd most leveti mag\u00e1t a h\u00eddr\u00f3l \u2013 r\u00e1 a cs\u0151re, hiszen m\u00e1r nagy, er\u0151s fi\u00fa, tal\u00e1n \u00e1t is tud l\u00e9pni \u2013, \u00e9s elmondhatja k\u00e9s\u0151bb, hogy \u0150 annyira szerelmes volt, hogy levetette mag\u00e1t egy h\u00eddr\u00f3l, amikor szerelme elhagyta \u0151t, \u00e9s mindek\u00f6zben sz\u00e1raz l\u00e1bbal meg\u00fassza a nagy kalandot.<\/p>\n

Az uszod\u00e1t lebontott\u00e1k, a cs\u00f6vet is kiszedt\u00e9k a f\u00f6ldb\u0151l, hely\u00e9t beton\u00f6ntv\u00e9ny jelezte. De nem ez t\u0171nt fel neki els\u0151nek, arra lett figyelmes, hogy a h\u00edd \u2013 amin nap mint nap j\u00e1rt \u2013 elt\u0171nt, a hely\u00e9n egy m\u00e1sik, szebb, sz\u00e9lesebb, jobb h\u00edd fek\u00fcdt. Felk\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt a korl\u00e1tra, egy darabig n\u00e9zte a vizet. Minden elm\u00falik egyszer, gondolta \u00e9s megt\u00f6r\u00f6lgette a szem\u00e9t. Nem \u00e9rdekelte m\u00e1r a l\u00e1ny, a gyerekkora veszett el a mai napon. A h\u00edd f\u00e1i k\u00f6z\u00f6tt lepillantva tal\u00e1lt egy els\u00e1rgult levelet. Messze volt m\u00e9g az \u0151sz, szokatlan volt, hogy ott hevert. Felvette. Furcsa lev\u00e9l volt, g\u00e9nhib\u00e1s, a lev\u00e9l k\u00f6zep\u00e9n a f\u0151\u00e9r valami\u00e9rt kifordult, \u00e9s \u00e1tnyom\u00f3dott a fon\u00e1kr\u00f3l a m\u00e1sik oldalra. Soha sem l\u00e1tott m\u00e9g ilyet. Ahogy n\u00e9zegette, az az apr\u00f3 szell\u0151, ami a f\u00fcvet p\u00e1r perccel kor\u00e1bban sz\u00e9tf\u00fajta el\u0151tte, most a levelet kapta ki a kez\u00e9b\u0151l, \u00e9s l\u00f6kte bele a v\u00edzbe.<\/p>\n

Ut\u00e1na szaladt. Egy darabig k\u00f6vette a tekintet\u00e9vel, azt\u00e1n elgondolkodott, csak akkor van es\u00e9lye, ha el\u0151nyt szerez. A V\u00e1rkert t\u00fals\u00f3 v\u00e9g\u00e9n van egy r\u00e9sz, ahol kicsit kisz\u00e9lesedik, lelassul a patak. Ott ki tudja venni a levelet, ha el\u00e9g gyorsan \u00e9r oda.<\/p>\n

M\u00edg futott, folyamatosan tagadott, nem lehetett m\u00e1sk\u00e9pp, az a hely nem lehetett m\u00e1sk\u00e9pp, mint eml\u00e9keiben, \u00e9s nem vesz\u00edthette el a levelet, hiszen ismerte a vizet, \u00e9s ha ismeri a vizet, ki tudja venni a levelet!<\/p>\n

Oda\u00e9rt. Oda\u00e9rve azonban megtorpant. A hely pontosan ugyan olyan volt, mint eml\u00e9kezett r\u00e1. Lement a partra, \u00e9s a t\u00f6lt\u00e9s eltakarta el\u0151le a vil\u00e1got, \u00e9s \u0151t a vil\u00e1g el\u0151l. Puha, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 z\u00f6ld, selymes f\u0171 hevert itt a f\u00f6ld\u00f6n, olyan, amilyen sehol m\u00e1shol a k\u00f6rny\u00e9ken. Az eg\u00e9sz V\u00e1rkertben ez volt az egyetlen hely, ahol p\u00e1r sz\u00e1l n\u00e1d n\u0151tt. A patak kisz\u00e9lesedett, lass\u00fa volt \u00e9s emelkedett. A kedvenc sz\u00ednhelye egy f\u00e1val szemben volt, aminek gy\u00f6kereit kicsit al\u00e1mosta a v\u00edz. Ott szerettek a halak, ez\u00e9rt itt szeretett \u0151. Sz\u00e9p volt ez a partszakasz.<\/p>\n

Pontosan ezzel az indokkal j\u00f6tt ide egyszer: megmutatom, hogy a Bakony-\u00e9r igenis sz\u00e9p! A l\u00e1ny, akinek mondta, k\u00f6vette \u0151t. Le\u00fcltek itt, \u00e9s belefeledkeztek a l\u00e1tv\u00e1nyba. Besz\u00e9lgettek, nevettek, telt az id\u0151. Megmutatta a l\u00e1nynak, hogyan lehet n\u00e1dlev\u00e9lb\u0151l haj\u00f3t hajtogatni. Nem volt t\u00fal \u00fcgyes, \u00e1tkarolta, \u00e9s ketten egy\u00fctt k\u00e9sz\u00edtett\u00e9k el a k\u00f6rny\u00e9k utols\u00f3 n\u00e1dlevel\u00e9b\u0151l a vitorl\u00e1st. A v\u00edzre ereszt\u00e9s cerem\u00f3ni\u00e1ja egy cs\u00f3kban \u00e9rt v\u00e9get. Ezzel a cs\u00f3kkal egy p\u00e1r hetes, de boldog kapcsolat kezd\u0151d\u00f6tt, aminek \u0151 vetett v\u00e9get azzal, hogy megcsalta a l\u00e1nyt…<\/p>\n

Lezuttyant a f\u00f6ldre. K\u00eds\u00e9rtetiesen hasonl\u00edtott ez arra, ami most t\u00f6rt\u00e9nt vele. Elgy\u00f6t\u00f6rten b\u00e1multa a vizet. Lassan be\u00faszott szeme el\u00e9 a lev\u00e9l. Ismerte a vizet, ki tudta volna szedni, ha nem most ismeri meg mag\u00e1t. Most azonban nem tudott megmozdulni. L\u00e9gy szabad, gondolta, \u00e9s els\u00e9t\u00e1lt az \u00e1llom\u00e1sra. Felsz\u00e1llt egy vonatra, \u00e9s visszament a f\u0151v\u00e1rosba.<\/p>\n

M\u00e1snap reggel nem akar\u00f3dzott egyetemre mennie. Elindult s\u00e9t\u00e1lni. A Duna-partra ment. C\u00e9ltalan k\u00f3v\u00e1lyg\u00e1s\u00e1b\u00f3l a Szabads\u00e1g h\u00edd r\u00e1zta fel. A h\u00edd t\u00f6v\u00e9ben megfordult, \u00e9s gyilkos szemekkel n\u00e9zett arra az ablakra, ahonnan kor\u00e1bban a hidat leste. Megint \u00e1tfutott az agy\u00e1n az \u00f6ngyilkoss\u00e1g gondolata. Mennyire dr\u00e1mai: a Szabads\u00e1g h\u00eddr\u00f3l ind\u00edtott szabades\u00e9se fogja \u00f6r\u00f6kre a hal\u00e1l b\u00f6rt\u00f6n\u00e9be z\u00e1rni…<\/p>\n

Nem id\u0151z\u00f6tt hosszan enn\u00e9l a gondolatn\u00e1l, ink\u00e1bb esz\u00e9be jutott, hogy mennyire m\u00e1s lett volna valamelyik nevenincs h\u00eddr\u00f3l al\u00e1zuhanni. M\u00e1r az iskol\u00e1ban megtanulta a Budapesti Duna-hidak nev\u00e9t, m\u00e9ghozz\u00e1 sorban. De azt nem tudja, hogy az otthon\u00e1ban hogy nevezik a hidakat. S\u0151t, azt sem tudja, hogy h\u00e1ny h\u00edd van a v\u00e1rosban. A Bakony-\u00e9r kicsi, nem adnak neki el\u00e9g tiszteletet. Ha valakinek keresztezi az \u00fatj\u00e1t, t\u00f6bbnyire \u00e1t tudja ugrani, vagy felh\u00fazat oda egy hidat… Hidat?! Egy nagyobb deszka m\u00e1r \u00e1t\u00e9ri, a legt\u00f6bb h\u00edd egy egyszer\u0171 f\u00e9mlemez, korl\u00e1ttal.<\/p>\n

Nincs becs\u00fclete annak a v\u00edznek, nem veszik komolyan, \u00e9s neki ehhez a becstelen, komolytalan v\u00edzhez k\u00f6t\u0151dik a gyerekkora, \u00e9s a gyerekkor\u00e1nak legt\u00f6bb eml\u00e9ke m\u00e1r r\u00e9gen a m\u00falt\u00e9, csak az eml\u00e9keiben \u00e9l. Ahogy ott a h\u00eddon k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt, \u00fagy \u00e9rezte, hogy teljesen gy\u00f6k\u00e9rtelen lett. Semmi nem k\u00f6ti m\u00e1r sehova. Egyed\u00fcl van. B\u00e1multa a foly\u00f3t, \u00e9s J\u00f3zsef Attila szavait pr\u00f3b\u00e1lta felid\u00e9zni… mintha… tova… zavaros \u00e9s… zavaros \u00e9s b\u00f6lcs volt a Duna. Milyen sz\u00e9p, gondolta.<\/p>\n

Nem merenghetett el ezen, mert megpillantott egy kicsi levelet. Megr\u00e1zta a fej\u00e9t, az nem lehet, zsebkend\u0151\u00e9rt ny\u00falt, keze egy apr\u00f3 horg\u00e1szl\u00e9tr\u00e1ba akadt. Nem voltak m\u00e1r k\u00e9rd\u00e9sei, ki akarta venni a levelet. Ha ismeri a vizet, ki tudja venni a levelet. Ha ki tudja venni a levelet, ismeri a vizet, ha ismeri a vizet, akkor m\u00e1r eg\u00e9szen \u00fagy van, mint otthon, vagy egyszer majd lehet \u00fagy.<\/p>\n

Szaladt. Fogalma sem volt r\u00f3la, hogy hol \u00e9s hogyan tudna lemenni a v\u00edzhez. A lev\u00e9l tartotta a temp\u00f3t, \u0151 pedig lassan f\u00e1radt. A Pet\u0151fi h\u00eddhoz \u00e9rt, \u00e9s itt egy hirtelen \u00f6tlett\u0151l vez\u00e9relve elszakadt a v\u00edzt\u0151l, \u00e9s felugrott az egyik H\u00c9V-re. Szerencs\u00e9je volt, p\u00e1r m\u00e1sodperccel ezut\u00e1n a szerelv\u00e9ny zen\u00e9lt, z\u00e1rt \u00e9s elindult. Lihegve nekid\u0151lt az ajt\u00f3nak. Lassan beindult az agya. A L\u00e1gym\u00e1nyosi h\u00edd mellett ismert egy r\u00e9szt, ahol a korl\u00e1t lyukas, \u00e9s le lehet jutni a h\u00eddpill\u00e9rekhez. Ha nem sodor\u00f3dik el az oldalfalt\u00f3l nagyon, akkor van es\u00e9lye.<\/p>\n

Leugrott a H\u00c9V-r\u0151l, lerohant a v\u00edzhez, \u00e9s tudta, hogy megel\u0151zte a levelet. Terv kell. Bot kell, valami kell, amivel ki tudja szedni valahogy…<\/p>\n

A zseb\u00e9ben l\u00e9v\u0151 kis szerkezetre gondolt. El\u0151kapta. Horga kicsi, de er\u0151s. Sajnos nem h\u00e1rmashorog, val\u00f3sz\u00edn\u0171 nem akadna be. Tennie kell egy pr\u00f3b\u00e1t. \u00c9pp arra hozott egy botot a v\u00edz. Dobott, akadt, \u00e9s kih\u00fazta a kis botot. Szerencse? Mindegy! Ezzel a bottal tal\u00e1n siker\u00fcl.<\/p>\n

Elt\u00f6prengett: ha ez az a lev\u00e9l, akkor \u00e1tverekedte mag\u00e1t az \u00f6sszes akad\u00e1lyon, akkor \u00e1tjutott a gy\u00e1r \u00fclep\u00edt\u0151 medenc\u00e9j\u00e9n, eljutott a R\u00e1b\u00e1ig… Eml\u00e9kek tolultak fel benne a R\u00e1b\u00e1r\u00f3l. Sokat j\u00e1rt ki oda is egy id\u0151ben. Egy id\u0151 ut\u00e1n nem volt neki el\u00e9g a Bakony-\u00e9r, a R\u00e1b\u00e1ra j\u00e1rt horg\u00e1szni, \u00e9s ott tal\u00e1lkozott emberekkel, ott f\u00e1rasztott m\u00e1rn\u00e1kat, ott \u00e9lvezte a v\u00edz sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t. Elhagyta a kis eret. Megf\u00e1jdult a sz\u00edve. \u0150 pontosan olyan csalfa volt gyerekkor\u00e1hoz, mint az volt \u0151 hozz\u00e1.<\/p>\n

Lassan oda\u00e9rt a lev\u00e9l. Szinte oda se n\u00e9zett, m\u00e9gis l\u00e1tta, tudta, hogy ez az a lev\u00e9l, a kis g\u00e9nhib\u00e1val, a kifordult \u00e9rrel, a groteszk megjelen\u00e9si form\u00e1j\u00e1val, ami tal\u00e1n k\u00f6zrej\u00e1tszott abban, hogy id\u0151nek el\u0151tte lehulljon a f\u00e1r\u00f3l, \u00e9s ami egy\u00e9rtelm\u0171en k\u00f6zrej\u00e1tszott abban, hogy eljusson id\u00e1ig, hogy vil\u00e1gh\u00f3d\u00edt\u00f3 \u00fatra induljon, kitudja hov\u00e1…<\/p>\n

Meg se pr\u00f3b\u00e1lta meg\u00e1ll\u00edtani. V\u00e1rj be a Fekete-tengeren, mondta, majd hazament, lefek\u00fcdt. \u00c1lm\u00e1ban kapit\u00e1ny volt, \u00e9s parancsokat osztogatott a h\u00eddon.<\/p>\n<\/div>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

“(…)A vas\u00fatt\u00f3l egyenes \u00fat vezet egy h\u00eddhoz \u2013 tal\u00e1n neve sincs, \u00c1d\u00e1m legal\u00e1bbis nem tud r\u00f3la, hogy lenne \u2013, ahonnan a Bakony-\u00e9rbe vetheti mag\u00e1t. Len\u00e9zett, nem volt el\u00e9gedett. Nem el\u00e9g magas. Esz\u00e9be jutott, hogy gyermekkor\u00e1ban sokat j\u00e1rt ide horg\u00e1szni, szinte m\u00e1ni\u00e1ja volt, hogy a kis \u00e9r \u00e9lettel teli, \u00e9s vannak benne halak. Nem hittek neki […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/760"}],"collection":[{"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=760"}],"version-history":[{"count":4,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/760\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":764,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/760\/revisions\/764"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=760"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=760"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/balulap.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=760"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}