BaluLap

Íme a tökéletes példája annak, hogy miért nem haladunk mi semerre sem. Senki nem hallja, mit mond a másik, mindenki ferdít. Egyszer érdemes látni…

Hogy miért legyen az embernek gyereke? Naná, hogy ezekért a percekért:

Hogy miért legyen az embernek gyereke? Naná, hogy ezekért a percekért:

[imgr]http://www.zbalu.tvn.hu/balulaphoz/broken_heart.gif[/imgr] Reggel, az iwiwen várt egy levél. [bgcolor=#382D2C] “[i]Szia Balu! Megkésve kicsit, de nagyon boldog születésnapot! Szeretlek.[/i]”[/bgcolor] Miért?

[imgl]http://tbn0.google.com/images?q=tbn:ngT03CuDbtgsgM:http://www.jesus-is-savior.com/Family/Marriage/tired_husband.jpg[/imgl]Valahol ott kezdődött, hogy szeptemberben rám szakadt az egyetem. Megjött. Házikkal, tananyaggal, itt van. És én? Én meg eltűntem, mint a kámfor. Még fáj, még egy kicsit élek, még hazajár belém a lélek, de már csak haldokolni, hogy az utolsó könnycseppjeit kisírja fölöttem. Ennyi volt. Ennyi voltam.

[imgr]./pic/8_arc_2007.jpg[/imgr] Mint sok korábbi évben, idén is kilátogattam az @®©-ra. Idén nyolcadik alkalommal rendezték meg. Emlékeim szerint még sosem indult ilyen későn, és így eddig mindig a hőséggel küzdöttem a Felvonulási téren, és nem a fagyokkal. Szokatlan volt. De maga a kiállítás idén is remek. Készítettem pár nagyon amatőr képet egy amúgy nem rossz fényképezőgéppel,…

Megérkezni a BVT-re nem egy egyszerű játék. Pláne, ha az ember a mező közepéről akar odajutni, Pest érintésével. De a gondok csak akkor kezdődnek, amikor az ember felszáll a vonatra.

Babits Mihály 1913-ban írta A gólyakalifa című regényét. Nekem egy nagyon kedves ismerősöm ajánlotta, ámde Babits költészete nem ragadott magával (legalábbis a maga teljességében nem…), így elég vegyes érzelmekkel vágtam neki ennek a regénynek.

[imgl]http://tbn0.google.com/images?q=tbn:bq7ML8V4V4kzcM:http://www.zoldujsag.hu/1_10/b01/01.jpg[/imgl]Bódvarákó és Törökmező nem vehető egy kategóriába. A PGT inkább egy AK-mentes vietkong kiképzőtábor, a Geo-Bio GT meg egy neo-Woodstock.

Égi szekéren, lángoló ménen, Tűzbe borultan jő Heliosz. Lépte oly rendes, titkos és csendes, Mint az a tolvaj, ki éppen oroz.