BaluLap

Kifacsarva értem haza, éjfél múlt, köhögök, nem szól hozzám senki szava, szóval az én szám sem nyöszörög.(…)

“(…)– Látom, vadászni jöttél. – Hogy? – Tímea arcáról eltűnt a mosoly. – Vörös csizma, vörös harisnya, vörös koktélruha, vörös kabátka, és fogadni mernék, hogy ez a puha kesztyű a könyököd fölé ér. Úgy süt rólad a vad szexualitás, mint etiópról az éhség.(…)“

Ülök a Black Dog-ban…

Megoldás lejjebb:

Barátommal sétálunk a Sziklatemplom felé. Megkérdi:

“(…)Fel-alá járkált a lakásban, és az jutott eszébe, hogy takarít, hogy kitakarít innen minden hajszálat, ami a férfihoz tartozott, ahhoz az árulóhoz, aki képes volt őt így megvezetni. Kinyitotta a mosogató alatti kredencet, és meglátott egy kardot. Ő vette ajándékba, Sándornak. Elhatározta, hogy visszaviszi.(…)“

(…)A kereskedelem első szabálya az, hogyha kezünkbe került a vásárló pénze, azt már soha ne adjuk neki vissza. Hogy mit visz el ezért a pénzért, és főleg hogy milyen körülmények között, az már abszolúte részletkérdés. Ezen a kis záradékon alapult Tibor egész életfilozófiája.(…)

Van az úgy, hogy az embernek egyszer csak nincs valamije. Ilyenkor sok megoldási lehetőség akad: elmegy, és vesz; készít magának; keres és (reméli hogy) talál; imádkozik érte. Na, én az elsőt választottam. Elindultam tojásért, hajnali fél egykor.

Pittának 127.0.0.1 vagy nekem, te vagy a szívem default page-e, egy accepted pop-up vagy nekem minden egyes lekérésre.

Fiatal férfi ül az asztalnál. Előtte laptop, kereső és fordítóoldalak, illetve a Wikipédia több nyitott szócikke. (A háttérben egy József Attila vers is meg van nyitva, afféle tiltott örömként…) A kezében tudományos cikk, a téma egész érdekes, és számára új, ilyenkor az interneten néz utána az eleddig ismeretlen szavaknak. Az ablak előtt gyerekek fociznak. Biztosan…