BaluLap

Richárdnak

“(…)– Kérj feleségül, akkor le se rázhatsz többet.(…)”

Elgondolkodtam a tegnap esti posztomon.

Az ember… főleg, ha olyan jámbor, mint én, nem néz pornót… Csak lát! Volt már olyan, aki úgy kezdett egy sztorit: Néztem egy pornót… ? Nem! Mindig, mindenki csak így kezdi: Láttam egy pornót… Mert ilyen van! Csak úgy szembe jön az utcán, és az ember látja, épp, mint a csipogó kismadarakat reggel a faágon.

Hangulatnovella egy átbulizott éjszaka másnapjáról.

Ez egy buta akciófilm. (Nem, nem horror, arról már régen lemondhattunk. Amúgy, a zombifilmek netovábbja lehetne: 0 percet kell a film elején a történet és a zombik elmagyarázásával tölteni, mert ez már a negyedik rész! De nem…) Nem is vártam mást. Így az olyan nyalánkságok, mint a kifogyhatatlan tárak, fölösleges lassítások, törhetetlen bordák; ezek ma…

Van egy méltatlanul elhanyagolt fizikai jelenség. Egy olyan, nehezen függvényekbe foglalható, ámde mégsem tagadható erővonzás, amelyről egy szó sem esik sem a középiskolában, sem az egyetemen, de mégis: Létezik!

Új koronám van, megint egy szép darab, mert koronázás van nálam, lassan már napra-nap.

“(…)Kopogó lépteket hallott, amiből arra következtetett, hogy egy magas sarkú cipőt viselő nő lépett az irodájába. Föl sem nézett, csak egy új ügyfél-nyilvántartási lapot vett elő. – Neve? – Sigmund. – mondta egy dörmögő, mély férfihang. A tanácsadó csak ekkor nézett fel, a döbbenet pedig az arcára fagyott.(…)”

Ó te kedves, utánozhatatlan, drága, alkaloidák édes lánya, C8H10N4O2… már képleted is oly gerjesztő!